2013. március 29., péntek

Húsvéti lelki nap

Mint minden évben, az idén is tartottunk gyermek lelki napot. A reggeli imádságot a szokásos módon megtartottuk az aulában, majd az alsósok és felsősök külön programra vonultak. 
A reggeli imádságon elhangzott történet nagyon tetszett a gyerekeknek és tanulságos minden ember számára, ezért ideteszem, bármely napon felolvasható és értékes a mondandója: 


A gorilla és az oroszlán
Egy ember munkát keresett, és észrevette, hogy a helyi állatkertben van üresedés. Érdeklődött az állás felől, és kiderült, hogy az állatkert nagyon különleges pozíciót kívánt betölteni. A gorillájuk elpusztult, és amíg egy újat szereznek be, azt akarták, hogy valaki öltözzön be gorillának, és játssza el a gorillát egy pár napig. Csak annyi a dolga, hogy üljön, egyen és aludjon. A kilétét természetesen titokban fogják tartani. Remek gorilla jelmezük van, úgyhogy biztosan senki nem fog rájönni.
Az állatkert elég jó fizetséget kínált ezért a munkáért, úgyhogy emberünk elvállalta. Felpróbálta a jelmezt, és tényleg, teljesen úgy nézett ki, mint egy igazi gorilla. Odavezették a ketrechez, elhelyezkedett a ketrec hátuljában, és úgy tett, mintha aludna. Ám egy idő után belefáradt az üldögélésbe, így hát sétált egy kicsit, ugrándozott, és próbált gorilla-hangokat hallatni. Úgy tűnt, hogy a látogatóknak nagyon tetszik. Ha megmozdult, vagy ugrott egyet, éljeneztek, tapsoltak és mogyorót dobáltak neki. Ő meg nagyon szerette a mogyorót. Így aztán tovább ugrált, és megpróbált fára mászni. Ettől egyenesen beindult a tömeg. Még több mogyorót dobáltak. A tömeg tetszését keresve megragadott egy indát, és a ketrec egyik oldaláról a másikra himbálózott. Ez nagyon tetszett az embereknek, és még több mogyorót dobáltak.
Hiszen ez  nagyszerű! – gondolta. Még magasabbra lendült, és a tömeg egyre nagyobbra nőtt. Tovább himbálózott az indán, egyre magasabbra lendülve. De egyszer csak elszakadt az inda! Átrepült a ketrec falán a szomszéd ketrecbe, ami az oroszláné volt.
Pánikba esett: ott volt egy óriási oroszlán, alig hét méternyire tőle, és nagyon éhesnek látszott. A gorillajelmezes ember elkezdett ugrálni, visítani és kiabálni:

„Segítség! Segítség! Vigyenek ki innen! Én nem vagyok gorilla! Ember vagyok gorillajelmezben! Segítség!”
Az oroszlán villámgyorsan ráugrott az emberre, leteperte, és így szólt:
„Hallgasson már! Mind a kettőnket ki fognak rúgni!”
***
Előbb vagy utóbb minden kiderül rólunk. Előbb vagy utóbb eláruljuk magunkat. Csak idő kérdése, hogy nyilvánvalóvá váljon mindenki számára, kik és mik vagyunk mi valójában. Bárhogy is próbáljuk leplezni valódi természetünket, végül kudarcot vallunk. Egy stresszes, óvatlan pillanatban felszínre kerül az, hogy kik és mik vagyunk. Nincs értelme a színlelésnek.
Viszont Jézus előtt ne húzzunk fel jelmezt, hanem őszintén a magunk valójában mutassuk meg magunkat, mert őt úgysem tudjuk becsapni. Imádkozzunk, hogy változtassa meg bennünk a rossz tulajdonságainkat, és mi magunk is tudatosan hagyjuk el a rossz természetünket. Nehéz változtatni, de ha megvan bennünk az akarás, és elhatározás, akkor Jézus zöld utat kap lelkünk formálásához.

Az alsó tagozaton Csaba bácsi képes vázlatokban ment végig az eseményeken, a szertartásokon használatos színeken, így elevenedett meg kerek egészként a történet a kicsik előtt.
Ezt követően az osztálytermekben elkészült a történet naptár színezős formában, mely valamennyi alsós faliújság dísze lett. Utána elkészítettük a sziklasírt, melyet leírok és megosztok, hátha még valaki elkészíti otthon vagy elteszi jövőre ötletnek!
Nem kell hozzá más, mint torta alátét (karton), vízfesték, tűzőgép... esetleg ügyes kéz az angyal megrajzolásához (én számítógéppel szerkesztettem, mert sok kellett).


Így néz ki, ha elkészül!
Először felezzétek meg vonalzóval a kört úgy, hogy középen hagyjatok egy két cm-es sávot. Jobbról és balról ugyanakkora legyen a félkör. A két cm-es sávba szerkesszetek egy kihajtható támasztótalpat, ami segít abban, hogy biztonságosan megálljon.


Így néz ki hátulról a támasztótalp.
Ezt követően fessétek le a két félkört a barnától, az okkersárgáig, szürkéig minden színt használhattok, engedjétek, hogy egymásba szaladjanak, összedolgozódjanak a színek.
Ha megszáradt  a félkörök ívének szélét tűzőgéppel tűzzétek meg.  Mivel a domború oldalát festettük, az lesz kívül és kialakul a sziklasír ürege.

Az elejére vágjatok bejárati nyílást, de ne végig, hanem hagyjátok ki- benyitható állapotban.
Belülre angyalt lehet rajzolni vagy ragasztani a következő bibliai idézettel: 
"Mit keresitek a holtak között az élőt?
Nincs itt, hanem feltámadt."
Luk. 24:5-6.

Áldott, szép húsvétot mindenkinek!
E. 

2013. március 14., csütörtök

A cudar idő ellenére

Rendhagyó március 15-énk volt.
Hetek óta zajlott a készülődés, a feliratok, korhű ruhák, csákók, készültek a zakók,szuronyok, kardok, épült a híd...
Reggel mégis abba a helyzetbe kerültünk, hogy mit csináljunk, fújjuk le?
Esik a hó..., fúj a szél...
...de a gyerekek nem akarták.
Hogyan akarták volna, hiszen ezt várták mióta!
Tekintsétek meg történelmi tárlatunkat: valódi hősökkel, akik vállalták a karcoló hideget, a szelet, a kellemetlenséget, így lépve a hős márciusi ifjak nyomdokába:


 A pergő dobszóra elszánt asszonyok gyülekeztek a téren. Mi mindannyian az ablakokban csüngtünk és figyeltük az eseményeket. Ekkor kivágódott a Pilvax ajtaja és harsány, elszánt fiatalok léptek ki rajta. Hívó szavukra mindannyian csatlakoztunk hozzájuk, lelkesedésük magával ragadta az egész iskolát.


Senki nem félt a hidegtől, a havazástól, hiszen a hazájáról van szó!


Az asszonyok akkor is képesek mosolyogni, harmóniát teremteni, amikor a férfiak arca komoly, országot megrengető kérdésekkel vannak elfoglalva...



Menjünk a nyomdához!


Landerer és a nyomdászinasok nem adták egykönnyen a nyomdagépet.
...mégis kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt.


A tömeg tátott szájjal hallgatta Petőfit...


Petőfi tudta, hogy a magyar forradalom egész Európát megrengeti.


A  "népek tengere" átkelve a hídon ment kiszabadítani Táncsicsot.


Minden ellenállás hiábavaló volt.
Ezen a napon győzött a lelkesedés, az egy akarat, együtt dobbant a szív!

***

A forradalmárokat az iskolában forró tea, meleg radiátor, élménymegbeszélés várta. Nagyon élveztük az élő történelemórát, ahol az elsősök beállhattak a verbunkba - ha már verbuváltak -, feltehették a huszár csákót, ahol együtt kiálthattuk a váratlan mecseki télben, hogy "Esküszünk! Esküszünk! hogy rabok tovább
Nem leszünk!". Mindenki vihetett haza frissen nyomtatott 12 pontot, Nemzeti dalt, lobogtathatott zászlót és torkaszakadtából üvölthette, hogy "Éljen!".
Hétfőn reggel az aulában meglepetés várja a hősöket...
Most még nem árulhatom el, hogy mi, mert innen kipuskázzák!
E.

Humor:
- Hogy tetszett, amit láttatok? Ugye milyen bátrak voltak a márciusi ifjak, hogy semmitől nem félve tudtak harcolni? Hogy ilyen fiatalon feláldozták az életüket a hazájukért?
- Igen. Bátrak voltak.
- Szerintem erősek is voltak. - mondja a másik.
- Vajon mi képesek lennénk ma a hazánkért meghozni ezt az áldozatot? Odaadnánk az életünket a szabadságért?
- Én biztos nem! - feleli az egyik aprócska. Akkor hogyan számítógépeznék?


U.i.: Délutánra Pécsen ítéletidő lett, egy trendi amerikai katasztrófafilmhez hasonlított a város. Abaligeten vér nélkül győzött a forradalom, csendes, hóborította táj várt itthon. Persze amíg Pécsről Abaligetre értünk folyamatosan fohászkodni kellett... A jó hír viszont, hogy ismét működött!