2013. február 16., szombat

Nyomaszt...

Engem nagyon nyomaszt az a fajta szegényedés, amit a környezetemben tapasztalok.
Már felütötte a fejét a családunkban is, az iskolában is és a faluban is.... és akkor messzebbre még nem mertem nézni.
Naponta hallom, hogy lyuk betömködéshez kellene egy kis pénz, hogy ne vigyék el a házat.
Bedugnám-e az irodámban a  telefontöltőt, mert otthon 4 hónapja nincs áram.
Minden nap végigsétálok délutánonként a folyosókon. Amikor a gyerekek bejönnek az udvarról, van mit megfogni. Tudjátok, a gyerkőc mindig siet. Egyik cipőjéből a harmadik osztálynál ugrik ki, másik cipőjéből a második osztálynál és ő már bent is van a napköziben. Ahogy szedegettem a cipőket (no meg sál, sapka, fél pár kesztyű...), megállapítottam, hogy de vizesek belül! Gondoltam is rá: - Kicsit sokáig vitte ki őket a kollégám? Nem vette észre, hogy az időjárás ennyire lucskos?
Igazán szomorú akkor lettem, amikor az ujjamat a cipő talpáról a belsejéig tudtam tolni. Nem egy pár esetében, hanem úgy négy-öt pár esetében. Amúgy sem világmárka cipők: vagy kínai vagy búcsús. (A búcsús nálam azt jelenti, hogy a minden második héten kipakoló árusok terméke!) 
Van olyan tanítványunk, akinek szeptember óta nincs befizetve a tankönyve! Hallgatok róla, mint a sír, persze óriási hatóság bácsik és nénik megrángatnának érte, de ők nem élnek köztünk...
...és zavar, hogy nem tudom milyen fiatalon vehet valaki 60 milliós házat, amikor még egész életemben nem kerestem annyit. Legalább annyi tiszteletet megérdemelnénk, hogy maradjon titokban. 
A mi falunkban nincs gazdag! Olyan van aki megél, aki nehezen és aki nem!
Olyan van, akinek van tűzifája és akinek nincs (de visznek neki!).
Olyan van, aki hálás egy adag papírszalvétába csomagolt kalácsért, mert gondolnak rá!
Nálunk nincs hajléktalan, megfagyó ember!
Ha végigsétálok a falun, megnézem, hogy kinek kanyarog a kéményéből a füst és kinek nem.
Ha nem már telefonálok is: ki tud róla? Hol van? Haza ment a lányához?
Nálatok hogy van ez a szegénység?
E.

U.i.: ...és nagyon nem tetszik, ami a közoktatásban történik!

2013. február 15., péntek

Egy kis bohóckodás!

Hónapok óta ment az iskolánkban a Törd a fejed! pályázati sorozat. Érdekes, furfangos, logikai jellegű feladatokat adtunk a gyerekeknek. Az elején még nagy volt a lelkesedés, azonban januárra érezhető volt, hogy alábbhagy a lendület. Minden évben írunk ki olyan lehetőséget a gyerekeknek, amelybe képességeiktől függetlenül, okos és kevésbé okos, szőke, barna, fekete, alacsony és magas egyaránt bekapcsolódhat.
Most is egy pályázati sorozatban vagyunk. Az első hét témája a BOHÓC volt!
Jöhetett minden mennyiségben, bármilyen anyagból és eszközzel, segíthetett szülő, nagy testvér, pedagógus.
Hogy mi a célunk vele?
Ne kerüljenek ki a gyerekek mindennapjaiból a kreatív tevékenységek, az újrahasznosítás fogalma. Gazdagodjon kép- és formaviláguk, használják és éljék meg a színeket, ismerkedjenek anyagokkal, átérezzék az alkotás örömét.

Ez például egy vidám cigánykerekező bohóc sajtos dobozból!

Kupakokból...
Étolajos üveg és papírmasé fej összedolgozásával készült.
Filcből varrva.
8. osztályos keze munkája.
1. osztályos gyermekrajz
Báb.
Bohóckiállítás. 
Ma reggel eredményhirdetés volt. 
A gyerekek bohóc orrot, anyós nyelv dudát és lufit kaptak, hogy teljes legyen a bohóckelléktár! 

A kép jobb oldalán látható faliújság is egy érdekes darab. Az egyik kolléganőm találta ki, mivel érzékelhetően alábbhagyott a tanítványaink köszönési kedve. Nemcsak felénk, egymás felé is és az iskolába belépő felnőttek felé is. A táblán több nyelven köszönéseket olvashatnak, emlékezteti őket erre az alapvető emberi gesztusra. Határozottan állíthatom, hogy megnőtt a köszönés iránti érdeklődés!
Bevált a módszer! 
E.

2013. február 14., csütörtök

Vicces

Rajz órán bohócot rajzoltunk. Megnéztük képről, énekeltünk róla, elmesélték a gyerekek ki az, aki már látott igazi bohócot. Már csak az volt hátra, hogy papírra kerüljenek a vidám figurák...
- Csukjátok be a szemeteket, képzeljétek magatok elé, vegyétek elő a fantáziátokat!
Andris lázasan keresgél a táskájában, türelmetlenséget, ideges mozdulatokat látok tőle.
- Andris! Fogj hozzá a munkához, rajzolj te is!
Ingerülten a padra csap:
- Csak tudnám mi az a fantázia, amit elő kell venni!
Azon túl, hogy jót mulattam rajta, el is gondolkodtatott! Vajon hányszor nem tudnak a gyerekek mit kezdeni a szavainkkal, kifejezéseinkkel.
Hasonló zűrzavart okozott néptánc órán, hogy járjunk úgy, mint egy baromfi!
Andriskám azt hitte, hogy butáskodni - szó szerint - baromkodni kell!
Jól ment nekik!

Amikor a szó tisztázva lett, már tudtak úgy járni, mint egy pulyka vagy egy tyúkocska, esetleg kacsa vagy liba.
Hát ennyit a szavak jelentéséről és a mindennapi élet humoráról!

***

Köszönöm, hogy olyan sokan érdeklődtetek felőlem: - Jól vagyok! Nem tudtam írni! Kicsit kiüresedtem és telítődtem egyszerre, talán csömör érzésnek is nevezném. Talán most újra indul a bringa...
Hálás vagyok a sok jókívánságért, biztatásért!
Köszönöm!
E.