2012. március 23., péntek

Talán többeket is érdekel: Levél Melindának!

Kedves Melinda!
Sajnos szakemberek között is gyakran keverednek fogalmak és talán ez ijesztett meg téged annyira. Szeretném, ha egy kicsit megnyugodnál, mert bár korrekcióra és folyamatos fejlesztésre szorul a fiad, - de, hogy a Te szavaiddal éljek "nem fogyatékos". 
Nézzük mely fogalmak szoktak körültekintés és megfontolás nélkül keveredni, összemosódni: a tanulási zavar, a tanulásban akadályozottság és a tanulási nehézség nem szinonima és szókincsünket változatosabbnak mutatva ezek nem behelyettesíthetőek egymással. A tanulási nehézség az egy olyan probléma, ahol nem megy a nebulónak a tanulás -esetleg betegség miatt lemaradt - és ennek a módszertanát kell megtanítanunk neki, olyan mankókat adni a hóna alá, amellyel fokozatosan képes lesz a hatékony önálló tanulás elsajátítására. Ezt egy felkészült pedagógus korrepetálással, fejlesztő foglalkozással, differenciált óratartással, egyéni megsegítéssel meg tudja támogatni. Kiváló szakkönyveket használok ehhez: Kerékgyártó Éva illetve Oroszlány Péter könyvei beépíthetőek a mindennapi oktató-nevelő munkába, függetlenül, hogy melyikünk milyen szakos. 
A tanulási zavarok közé tartoznak: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia. Ismét hangsúlyozom: nem buta és semmi köze a tanulási zavarnak az intelligenciához. Tehetséges gyermek is küzdhet részképességzavarral (néhány nagy tudósunk, akikre ma büszkén tekintünk megszenvedte és végigjárta ugyanezt a göröngyös utat!) Ezek a zavarok általában egy-egy területen jelentkeznek: írás, olvasás, számolás. A tanulási zavar egy árnyalattal komolyabb, nagyobb szakmai körültekintést igénylő probléma, szakemberek bevonását teszi szükségessé: logopédus, fejlesztőpedagógus. Tanítói és tanárai támogatását is meg kell kapnia: zavarának megfelelően segédeszközöket használhat, akadálymentesíthetjük a tananyagot, differenciáltan tanítjuk. 
(A hiperaktív, figyelemzavaros és magatartászavaros gyerekekről nem írok neked, hiszen Te most nem ebben a cipőben vagy!) 
A tanulásban akadályozottság (ez a régi enyhe értelmi fogyatékos kategória) sokkal szerteágazóbb és mélyrehatóbb okokra vezethető vissza. A sajátos nevelési igényt a Képességvizsgáló Bizottság határozatban mondja ki, megjelölve benne minden specifikumot, kódot, adatot, fejlesztési területet, szakemberigényt. Kimondva, hogy integráltan vagy egységes gyógypedagógiai intézményben oktatható. 
A Te fiadnál részképességzavart állapítottak meg: diszlexiás tüneteket. Ráadásul elég időben. Diszlexia és diszlexia között is számtalan különbség és árnyalat van. 
Érdekességképpen írom le, hogy volt egy tanítványom, aki borzasztóan nehezen olvasott, a helyesírását látva alig hittem a szememnek,  szóval szépen összejött neki. Egyszer az anyukája írt nekem egy levelet, majd a gyereket megkérdeztem: Téged kért meg anyu, hogy helyette megírd a levelet? - Nem. - válaszolta ő,- Anyu írta! 
Ugyanazokat a típusú betűtévesztéseket és helyesírási hibákat láttam a levélben. Majd egy újabb levelet írt, amit már számítógéppel szerkesztett: abban is ugyanazokat a hibákat vétette. Gondolom, nem volt megelégedve a gép helyesírás ellenőrző programjával, hát kijavította úgy, ahogy ő helyesnek hallotta, vélte. Szóval ez egy tipikus öröklött, genetikai eset! 
Véletlenül se használj Bernát előtt lekicsinylő, pejoratív szavakat, ne szóld le a tudását, mert amelyik gyereknek leverik az önbizalmát, az önmagába vetett hitét, annak teljesen elveszik az esélyét. Mivel nem ismerem a tanítóját, óvatos és körültekintő legyél vele is, kérd a segítségét és a támogatását. (Ne követeld!, Ne szidd!) Én ugyanis azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem készítik fel a pedagógusokat ezekre a kihívásokra. Azt viszont írtad, hogy a tanító néni fiatal. Nem hiszem, hogy nem akar segíteni, valószínű hogy együttműködéssel, más tapasztaltabb kollégák bevonásával fogjátok megtalálni a sikerre vezető utat! 
Melinda! Ennyike válaszra volt időm, de írok arról, hogy milyen életmód változtatással, hétköznapi elemekkel lehet segíteni ezeken a problémákon, mert azt el ne kezdjétek, hogy orrba szájba feladatlapoztok, gyakoroltok, maszek tanár... mert azzal csak elmegy a kedve! 
Erika

2012. március 21., szerda

Vesd bele magad!

...az első szó a bocsánatkérésé: sajnálom, hogy csak jövőre készíthetitek el a kokárdát. Miattam. Elfújt a munka szele, ledöntötte végváraimat és elmaradtak az e-mailek. Pótolom... , de restellem. :o(

Kárpótlásképpen írok pár sort a 
VESD BELE MAGAD! programról.
Talán még a hó sem olvadt el, amikor helyettesemmel Gálos Lászlóval (Lapi tanár úrral) összeduruzsoltunk, hogy bizony egy falusi iskolának igazán profiljába tartozik az önellátó gazdálkodásra, kertészkedésre nevelés, ezért elhatároztuk, hogy újra megcéloznánk egy iskolakertet. 
Meg is lett a helye, a 6. osztálynak a mai naptól bevetésre készen várja a portája a magokat! A többi osztály is a napokban előkészíti a kertészkedésre szánt területét. 
Ekkor találtunk rá erre a programra: 
Vesd bele magad!
Mi lenne, ha belevetnénk!?
És belevetettük...
És nyertünk!
Az alsó tagozatos gyermekek családjai csatlakozhattak hozzá, vállalva, hogy otthon is kijelölnek a gyermeknek egy kis kertecskét, ahol a nebuló "szabadgazdálkodást" folytathat, megtapasztalhatja, hogy
 KI MINT VET, ÚGY ARAT!
Mi pedig vállaltuk, hogy folyamatos fényképes beszámolóval igazoljuk, bizonyítjuk, hogy egyáltalán nem volt felesleges befektetés a hozzánk eljuttatott ajándék vetőmagcsomag, méltóak voltunk rá!

A kertészpalántáknak Laci bácsi adta át az egységcsomagokat, melyen egy szorgalmas kiskertész mutatja, tanítja, hogy hogyan kell majd csinálni!
Öt féle vetőmag várja a puha földet és gondos szorgos kezecskéket: zöldborsó, retek, répa, hagyma, karalábé.
Elhatároztuk, hogy a zöldborsó leszüretelését bográcsban főzött vajas-galuskás borsólevessel ünnepeljük meg! 
Vessétek bele magatokat ti is a kertészkedésbe, neveljétek a gyerekeket munkára!
Tanítsátok meg nekik, hogy: 
Aki nem dolgozik, ne is egyék!
Ki mint vet, úgy arat!
Adjátok meg nekik azt az örömöt, hogy élvezhessék és érezhessék a munkájuk gyümölcsét! 
Tegyünk annyit magunkért, hazánkért, hogy ne engedjük, hogy lusta nemzedék nőjön fel!
E.

2012. március 10., szombat

Origami kompozíció

...március 15-re!

Ha szeretnéd elkészíteni az idén az ünnepre, hagyj e-mail címet az üzeneteknél!
Hétfőn, kedden átküldöm!
E.

2012. március 9., péntek

Írtam már róla...

Írtam már róla, hogy továbbképzésre járok és sok pozitív élmény ér.
...azóta ért negatív is...
de abból is tanultam, tapasztaltam.

A legjobb élményt számomra Gyurina Éva előadása jelentette, mert 
- gyakorlatias volt, használható panelekkel látott el bennünket
-belebújtatott egy fogyatékkal élő bőrébe, hagyta, hogy megszenvedjük, átéljük az élményeit és ezáltal saját magunk fogalmazzuk meg azokat a dolgokat, feladatokat, melyeket újra kell gondolnunk a munkánk során. 
- láthattam hallássérültek támogatását, segítését szolgáló olyan eszközöket, melyeket eddig még nem.
- egyfolytában a tanagyagok akadálymentesítésén gondolkodom.

Legnagyobb élmény számomra a következő páros gyakorlat volt:
Páronként kaptunk egy-egy műanyag szemüveget, melynek szemnyílásán egy-egy betegséget szimuláló műanyag lap volt. (különböző erősségű, súlyosságú). Ezt követően két fajta tésztát szét kellett válogatnunk tálakba: orsó és kagylótésztát. Ez simán ment, hiszen egy újabb érzékszerv (tapintás) bevonásával sétagaloppnak tűnt. Aztán jött a második pálya: válogasd szét a lencsét és a felesborsót. Már nem tudtam támaszkodni az ujjbegyeimre, hiszen felülete és alakja megegyezik. Nagyon közel vittem a szemnyíláshoz és talán árnyalatnyi különbséget megfigyelhettem. A nagy baj akkor volt, ha egy szemet rossz tálba tettem, mert azt a jók közül kiszedni, igen komoly kihívás volt. 
Ezt követően elénk tettek egy képet, a társunk kérdezett róla. Én egy várat kaptam jó nagy méretben. A következő képen a lényegtelen részleteket kifehérítették és csak az maradt rajta, ami ismeretanyag szempontjából a lényeg volt. ...és jöttek a kérdések.
A harmadik kép is ugyanaz volt, de a kontúrvonalat filccel áthúzták, így a sötét-világos kontrasztnak köszönhetően egészen ügyesen tudtam tájékozódni a képen. 

Megértettem, hogy 
-miért fontos, hogy amennyiben látássérült van az osztályban rögzített, fix helyen legyenek a bútorok, a székek, hogy az osztálytársakat miért szoktassuk arra, hogy soha ne a járófolyosón helyezzék el a táskájukat, hogyan segíthetjük vezetősáv felragasztásával a tanítványainkat. 
...és piszokul elfáradtam.
Amikor levettem a szemüveget, megkönnyebbült a fejem, hiszen legalább fél óráig koncentráltam minden idegszálammal, hogy meg tudjam oldani a feladataimat.
...és hálás lehetek a tréneremnek, mert meg sem kért, hogy szemüvegben menjek le a lépcsőn az első emeletről, majd hagyjam el az épületet és keljek át az iskola melletti zebrán az úttest másik oldalára.
Szóval sokat tanultam, sokat kaptam. 
...érzékennyé tettek ezek a feladatok.

Hogy mit tanultam tegnap?
- figyeltem, hátha van bent kandikamera, mert akkora volt a kontraszt a korábbi színvonallal.
Köszönöm a leckét, megtanultam, hogyan TILOS!
Megtanultam, milyen érzés a hosszú sorokban egymás mögé helyezett padokban hátra kerülni úgy, hogy semmit nem hallani abból, amit az előadó motyog. Érdektelenné váltam, untam, beszélgettem és elfáradtam a semmittevéstől. 
Megtanultam, hogyan válok pillanatok alatt motiválatlanná a szint alatti feladatoktól, bóvliságok sokaságától.
Megtanultam, milyen elképesztő tenni a mondvacsinált semmit.
Hogy milyen?
Fárasztó, kiábrándító.
Amilyen órát tegnap kaptam, soha nem fogadnám el egy hallgatótól!
...és tudtam, hogy ma amit kapok, mindenképpen klassz lesz, mert igencsak alacsony szintre került a léc!
Így lett! A mai közepes is klassznak tűnt!
Vigyázni fogok, hogy ebbe a hibába ne essek!
E. 

2012. március 1., csütörtök

Köszönöm Virág!

Számomra VIRÁGTÓL díjat kapni megtiszteltetés, hiszen többször észre vettem szakmai írásainkon, a párbeszédeken, hogy vélekedésünk a közoktatás problémáiról, kihívásairól hasonlóak. Így volt ez akkor is, amikor ő otthon oktató édesanya/kolléga volt és így van ez most is, amikor visszatértek a hagyományos kerékvágásba. 
Szeretem az írásait, mert olyan otthonosak, a megoldásai természetesek, sok közöttük az olyan, ami úgy csípőből jön. Biztosan érzitek, hogy a pedagógus pályához egyrészt kellenek a megalapozott, komoly, szerzett ismeretek, de kell hozzá egy adag zsiger. Zsiger, ami úgy jön, csak az Isten tudja, hogy honnan, spontán megoldásként. Azt gondolom, hogy aki ezt nem érzi pedagógusként (és édesanyaként is ezt gondolom) ott sok fejtörést okoz a munka, kevesebb örömet ad, több gyötrődést. 
...és mindegy, hogy otthon csináljuk vagy intézményes keretek között...
Egyszerűen JÓL kell csinálni!
(hiszen az egyszerű/nagyszerű!)

Köszönöm a díjat, teljesítem az elismeréshez járó feltételeket! 

7 dolog rólam:
1. Nagyon szeretem a munkámat, óriási örömet okoz rátalálni a megoldásokra. A gyerekektől kapott sok jó, ahogy végignézek rajtuk és szüntelenül szembesülök vele, hogy milyen kiszolgáltatottak... hogy mennyire meghatározó kinek adta ajándékba a jó Isten, hol, hova, mikor születtek... eltökéltségre, elhivatottságra sarkall. Muszáj tenni értük, küzdeni még akkor is, ha súrlódni és karcolódni kell! 
Ekkora mákom van, hogy a munkám a hobbim!!!
***
2. Amikor visszavonulót fújok magamnak, szeretem, ha békén hagynak. ...és úgy ellehetek a gondolataimmal, a kézműveskedéssel, filmmel, könyvvel, Bibliával, komótosan kavargatva a kávémat, teámat és hallgatni a tűz ropogását.
***
3. Kedvenc virágom a tulipán.
***
4. Szeretek a barátaim társaságában lenni, totál társasági lény vagyok. Ilyenkor az egészséges életmódról nem rizsáznék: bográcsos babgulyás, nyársalás - JÖHET!
***
5. Ha azt kérdeznék Tőlem: szeretnék-e fiatalabb lenni?
NEM!
Köszönöm Istenem, hogy mindent megcsinálhattam, amit meg akartam! Azt tanulhattam, azt dolgozhattam, lettek gyerekeim, kutyáim. Gyönyörű helyen élek! Megtanultam örülni a kevésnek, észrevenni a szépet.
...és bevallom nehezen értettem meg a hála éltető erejét! Ehhez idő kellett! ...a harag távol tartását! Ehhez pláne idő kellett! 
...és tele vagyok tervekkel!
***
6. Kedvenc sportom a kosárlabda! Zene füleimnek az a surranó, csapódó hang, ahogy a kosárlabda csont nélkül csapódik a gyűrűbe! 
***
7. Kedvenc játékom a tantestülettel a GYILKOSOZÁS!
Ó, Istenem! Egy jó kis terápiás gyilkosozás, amint könnyesre röhögjük a szemünket. A gyanú árnyéka belengi a termet, lehull a lepel a logikáról, a taktikáról. Egész más oldalról ismerhetjük meg egymást! 
(Aki nem ismeri a játékot, ne ijedjen meg, vér nem folyik! Ha kéritek, leírom a szabályt! Ez nem a kacsintós!)

KÖSZÖNÖM A DÍJAT!


Kiknek adom?
Napsugaras Parókiánknak, köszönet a gyönyörű írásokért és zenéért! 
Nellinek, a tuti receptekért!
Kilikének, akinek nagyon szeretek bekukucskálni a fészkébe a fiókákra! Sokat tanultam Tőled a háláról! 
Marywolfnak, aki eltűnik a látókörömből és amikor felbukkan, annak mindig értelme van! 

Kattintsatok rájuk! Érdemes!
Erika