Köszönettel és hálával...

A blogomban hosszú ideje nem írtam.

Először megtudtam, majd elfoglalt lettem, hiszen tudtam, hogy parkolópályán leszek egy időre...

Szeretném megköszönni mindenkinek - tanítványnak, szülőnek, kollégának, barátnak, ismerősnek - a sok imát, sms-t, jókívánságot, amit kaptam. Mindent éreztem és tudtam és hatott és gyógyított.

A kórteremben az én szekrényem volt a legszebb!

Ott volt a fénykép, amelyen tartottátok a kis saját készítésű tábláitokat:

HAJRÁ ERIKA NÉNI!

És köszönöm Istenem, hogy olyan gyorsan kikerültem az intenzív osztályról, hogy ügyesen tudtam felülni, csövekkel közlekedni, hogy a műtétem óta  (két hét alatt) négyet tüsszentettem és megtanultam lábujjhegyen köhögni. Hálával gondolok az orvosomra, a nővérekre és a szobatársakra is, akikkel a végére még nevetni is megtanultunk (néha magunkon!)

Köszönöm, hogy még gyógyulhattam a szüleim ápolása alatt és csütörtökön, amikor haza jöttem, itthon is gondoskodás, meleg, megértés, türelem várt, teljes ellátással, összkomforttal. 

Az idei advent így sikerült!

De hála Istennek itthon vagyok, érzem a fenyő illatát, gyönyörködök a lányom mézeskalács házikójában, ajándékot csomagolok, zenét hallgatok, égnek a gyertyák, a mécsesek...

Sok minden átértékelődött bennem.

...még nehéz róla beszélni, írni!

ÁLDOTT KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDENKINEK!

E. 

Egyre kevésbé...

Ahogy telnek-múlnak az évek, egyre kevesebb fekete pontot adok. Az idén például még csak kettőt adtam. Az a kettő, elég volt mindenkinek ahhoz, hogy komolyan vegyenek és a többször figyelmeztetős hangom nagyobb hangsúlyt kapjon.

Azért, hogy értsétek és szegény 25-26 fős osztályokba járó gyermekek édesanyjaiként nehogy valami varázslást vagy álomvilágot sejtsetek a dolgok mögött, én 5 - azaz öt kisfiút tanítok az első osztályban.

Nagyon szeretem csinálni, gyönyörű napjaink vannak. Alaposan meg- és kiismertük egymást, így tényleg van idő arra, hogy mindenkinél addig próbálgassam a kulcsokat, amíg bele nem illik szíve-lelke lakatjába.

Azt hiszem, így jobban érthető, hogy egy-egy helyzetet nem kell hirtelen felindulásból, kavargó mérhetetlen zajban lerendeznem, hanem van mód a csendes megbeszélésre. Hatan úgy ülünk az asztal körül, mint otthon az étkezőben. Mindenki lát mindenkit és egyáltalán nem gond, ha nézi a másikat, tanul tőle. Persze vannak versenyfeladatok, játékok, amikor felépítjük a barikádokat és becsületből is vizsgázunk az önellenőrzések alkalmával. Kiválóan működik!

...és bizony nem mindenki érdemel minden feladatra vállveregetést, fejsimit, piros pontot, matricát vagy vastapsot, de tudatosan törekszem arra, hogy egyetlen nap se menjen haza úgy egy gyerkőc, hogy valami dicsérettel meg ne emeltem volna. Mindig találok olyan feladatot, szerepet, amiért kiemeltnek érezheti magát.

Pontosan tudom, hogy M. igazi férfi jellem, a többiek küzdenek is a barátságáért, mert vagány, talán az oroszlántól sem fél. Tipikus versenyszellem, ujjongva örül, ha nyer. Ha adok egy feladatot, nagyon siet (néha hibázik is), a legfontosabb számára, hogy elsőként mondja ki: KÉSZ! ELSŐ VAGYOK! (Többször kértem, hogy ne kiabálja ezt be, mire a válasz: Erika néni! Hadd kiabáljam be! Úgy szeretem ezt mondani!) 

 A. nagyon koncentrál minden feladatnál, ahányszor dicséretet, jutalmat kap mindig megemlíti, hogy ma este nagyon fog örülni az anyukája. A bátyja viszont mond rá valamit, ami csúnyát jelenthet (Megtudtam, hogy azt mondja: - Te kis stréber!)

  Á. remekül megtalálta a helyét közöttünk, másik közösségben elveszett és sikertelen volt. Rendkívül motiválja, hogy vannak feladatok, melyet úgy bízok rá: Tudod Á., hogy számítok a munkádra! 

A másik Á. szüntelenül nekem akar megfelelni, ő fejlődött a legtöbbet szeptember óta, a tanév kezdetén még az is csak hiú ábrándnak tűnt, hogy meg fog ülni a széken! ...és tádádádám! Ül - figyel - jelentkezik!

A fellegekbe lehet röpíteni egy fejsimogatással, egy bólogatással, mely jelzi számára, hogy ez igen!

O. nagyon szeret jutalmat kapni, ahányszor kap jutalmat, az ellenőrzőkönyvben összeszámolja, mennyi van már eddig: utoljára talán 19 volt (piros pont, csillag, matrica, mosolygós arc, királyfi korona, szóval ilyesmi). Amint kicsöngetnek, azonnal újságolja annak, aki éppen arra jár. (gyógypedagógus, másik osztályba járó diák, postás, fűtő-karbantartó, pap! szóval mindegy kinek!)

Igazán sajnálom, amelyik gyerek nem tudja megkapni ezt a melegséget, egyéni bánásmódot. Mindegyik tanítványom kiegyensúlyozott, olyan meghitt az egész, látom rajtuk, hogy nem szoronganak, derűsek. Nagyon szerencsés, hogy a hangomat sem kell felemelni közöttük, hiszen olyan döbbenetes lenne...

Láttátok volna az arcukat, mikor a felsősökre rádörögtem, alig hitték, hogy én vagyok!

...szerencsére ezt én is megláttam rajtuk. Nagyon szeretném őrizni ezt a harmóniát, nyugalmat. Hálás vagyok, hogy minden nap olvashatok nekik egy mesét, egyre jobban szeretik és értik.

Gyönyörű beszélgetéseink vannak, örömmel hallgathatom végig az élményeiket.

A tananyaggal pedig úgy haladunk, hogy magam sem hittem volna!

E.

Csicserifasírt

Muszáj új dolgokat becsempésznem a konyhába.

Életmód és étrendváltásban vannak a családtagok.

Van, aki hízni szeretne, van aki nem fogyókúrázik, csak fogy... mert egészen másként táplálkozik, mint eddig.

Szóval, most ki vagyok hegyezve a fehérjében gazdag vega ételekre, húspótlókra, teljes kiőrlésűekre, olajokra, zöldfűszerekre, tartósítószermentesekre, nem félkészre, nem gyorsra.

Házira!

Ennek egyik folyománya a csicserifasírt.

Így szól a recept:

- 20 dkg csicseriborsó, 1 szép fej hagyma, petrezselyemgyökér, sárgarépa, 1 tojás, 1 teáskanál sütőpor, egy csokor petrezselyem, fél csokor koriander (ezt nem tudtam produkálni), 1 kávékanál római kömény, só, bors, olívaolaj.

Most jön a hogyan!

Este beáztatjuk a csicseriborsót, másnap a hagymával meg a gyökérzöldségekkel simára turmixoljuk. (Nekem nem olyan szuper a masinám, ezért én a répát, zöldséget, hagymát durva reszelőn lereszeltem. A csicseriborsót szét tudtam aprítani a géppel, kellően felpuhul az áztatás hatására.) Utána tojás, sütőpor, zöldfűszerek, só, bors, kömény. Egy órácskát pihen a hűtőben, majd diónyi gombóckákat raktam a sütőpapírral bélelt tepsibe (a sütőpapírt lekentem egy kis olívával). A fasírt tetejét is megkentem olívaolajjal, majd hőlégkeveréssel 20-25 perc alatt 180 fokos sütőben megsütöttem.

Ma mit csinálok másképp, mint a recept írja?

- a masszához is keverek olívaolajat, mert én száraznak találtam. 

- lesz benne koriander (igaz szárított!)

- mivel gondolom, hogy az olajtól hígabb lesz, így zab- vagy rozs- vagy lenpehellyel fogom lazítani.

Közzé fogom tenni, ha újítási elképzelésemet ne kövessétek...

Most reggel még bizakodó vagyok!

E. 

Lesújtó...

Az iskolánkban/falunkban - mint mindig - első osztályú '56-os ünnepség volt.

A színpadon korhű kellékek, öltözetek, a háttérben a "hidegfutkostató" zene.

*Egy megrendítő jelenetben csak egyet nem tudtam megkapni: a döbbent, levegőben vágható csendet.

Szívet rázóan ropog a géppuska, a műsorban menekülő, sikoltozó emberek, akik átesnek sebesült vagy halott társaikon. A könnyeimmel küszködtem...

A jelenet láttán a nézőtéren SOK gyerek : nevet, vihog, röhög, kacag!!!

(Jó tanulók is!!!)

Először dühös leszek, utána szomorú, majd elkeseredett.

Itt tartunk ma!

Néhány kivonuló felnőtt próbál felmentést adni: Á! Nem értik még! Honnan tudnák mi az?

-Nem értik még??? Honnan tudnák mi az???

De mit?

Nincs az a történelmi kor és nincs az a modernitás, amelyben ne kellene tudnia egy iskolás korú gyereknek, hogy a géppuska hangja, a lövöldözés, a szirénázó segélyjármű (mentő, tűzoltó, rendőr) rosszat jelent. 

Valakit baj ért...

Valaki részvétre, együttérzésre... IMÁRA szorul.

És íme a mai rajzfilmcsatornák áldásos hatása, melyet a szülők válogatás nélkül, -villanypásztornak használva a tévét - kínálnak a gyermekeiknek: lehet viccesen lövöldözni, ölni, levágott fej után tovább kardozni, a toronyházból leugorva továbbfutni, büntetlenül szemétkedni, kiszúrni a szomszéddal, csenni a boltban.

Már most tudom, hogy szerdán reggel (pont én vagyok az "imás"! Köszönöm Istenem!) e mellett nem fogunk csak úgy elmenni és az együttérző szívért fogunk imádkozni.

Márai Sándor: Mennyből az angyal

(részlet)

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik –

Ők, akik örökségbe kapták –:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,

Mindig új élet lesz a vérből.

Találkoztak ők már néhányszor

– A költő, a szamár, s a pásztor –

Az alomban, a jászol mellett,

Ha az Élet elevent ellett,

A Csodát most is ők vigyázzák,

Leheletükkel állnak strázsát,

Mert Csillag ég, hasad a hajnal,

Mondd meg nekik, –

                            mennyből az angyal

New York, 1956.

Kép innen.

Jó szívvel ajánlom adalékképpen, mit ír Kamilla ebben a bejegyzésében.

E. 

Vers

Intelem

KEZDŐ TANÍTÓNAK

Mikor először lépsz az iskolába,

legyen arcodon Jézus nyájassága:

szólítsd köréd a kisgyermekeket,

és simogasd meg kezecskéjüket.

S ha látsz közöttük rútat, rongyosat,

gyermeki arccal búbánatosat,

ismerd meg benn' a korán szenvedőt,

s öleld magadhoz, és csókold meg őt. 

Gárdonyi Géza

Szóbeli felelet

Évek óta gond és kihívás, hogy nem megy a gyerekeknek a szóbeli felelet. 

Az én receptem a következő hozzá:

A szóbeli felelés felépítése alsó tagozaton kezdődik. Tud-e a gyermek képről beszélni, mesélni, tartalmat mondani? (A mese mondásánál figyelnie kell az események sorrendjére, az időrendre! Ebből következően logikusan felépítettnek kell lennie a produkciónak.)

 Tud-e a többieknek játékszabályt ismertetni vagy esetleg barkácsmunka folyamatát elmondani, élményt feleleveníteni?

Hogyan folytatódik felsőben?

A jó szóbeli felelet előkészítő hadművelete, hogy vajon egy tanár vagy egy felnőtt tud-e jó kérdést feltenni, beszéltetni, gondolkodásra késztetni. Megtanít-e érveltetni? Az órákon (mindegy milyen tantárgy, bármelyiken lehet gyakoroltatni!) hangsúlyt fektet-e a vitakultúra fejlesztésére. Elfogad-e a tanár vagy a felnőtt egyszavas választ vagy egész mondatban várja el a feleletet a kérdéseire?

Feltételezzük, hogy ez már mind megy! 

1. A füzetbe felépített vázlat gerince, kivonata legyen egy esetleges szóbeli feleletnek.

2. Az óra elején kijelölöm a felelőt és a kezébe adom a füzetbeli vázlat indítószavait. 

3. Mindig adok 5 perc felkészülési időt. (Addig a többiekkel megfejthetsz egy rejtvényt, barkochbázhattok, koncentrációt fejleszthettek, mondhatsz igaz-hamis állítást, rendezhetsz mondatbefejező versenyt stb.)

Miután a gyermek a cédula segítségével elmondta a feleletét - ha úgy érzed kimaradt valami - segítő kérdéseket adhatsz neki. A segítő kérdés válaszát próbáljátok beilleszteni a feleletbe: - Mikor kellett volna ezt elmondanod? Honnan maradhatott ki? 

Adok szövegtömörítő feladatokat:

Ma a táblára felírtam: Ki volt Szent-Györgyi Albert?

(5. osztályban vagyunk!)

Megadtam, hogy a könyvben melyik oldalon olvashatnak róla az Érdekességek rovatban. Ez azért is fontos, mert a gyerekek zöme  a rovatot nem olvassa el otthon!

Az olvasás után kis szálkákkal leírták, nekik mi a fontos ebből, a táblára az osztály összegzése került: 

-felfedezte a C-vitamint
-természettudós, orvos
-Nobel-díjas
-a paprikából mutatta ki

-magyar

Ezt követően a tábláról egyéni vállalás alapján szép kerek mondatokban ismertetni kellett, ki volt Szent-Györgyi Albert? 

Nagyon szép kerek összefoglalókat hallhattam.

Ezzel a feladattal gyakoroljuk a lényeg kiemelését, összefoglalását és a szóbeli kifejezőkészségünket fejlesztjük. 

Jó lehetőség még a kiselőadás vállalása (nagyon szeretik a gyerekek), összekötve bármilyen kutatómunkával, érdekességgel, amivel ők ismertethetik meg társaikat. Csak a pedagógusi fantázián múlik, hogy egy adott tananyagot milyen hozzáadott információval, izgalmas dolgokkal ékszerez fel. 

E.

Őszi üveg

Az évszakok, hónapok, napok ismeretének, bevésésének alsóban se szeri, se száma. Jellemző jegyek felsorolása, színezése, gyűjtése...

Az idei évem újdonsága az

őszi üveg.

Ebbe a dunsztos üvegbe folyamatosan gyűjtjük a jellemző terméseket, leveleket, ágakat. Aki, amerre jár, hoz belevalót és telik, gyűlik. Rendszeresen nézegetjük, beszélgetünk róla. Jól kapcsolódik a környezetismeret anyagunkhoz. A gyűjtést minden évszakban folytatjuk.

Íme:

E.

Csárli

Csárli 6 éve kísér. Mindig visszatér az elsősökhöz és nagy örömmel egyengeti a kicsik alsó tagozatos életét. Ül a mesesarokban és figyel. A gyerekek tudják, hogy nagyon szeretem! Néha megölelem, súgok neki valamit, feldobálom a levegőbe, összenevetek vele, rákacsintok. Sőt véleménye is van a dolgokról, melyet félénk természete miatt csak nekem meri megsúgni. Észre veszi, ha a gyerekek felteszik a cipőjüket a kanapéra, vagy csomagolás nélkül gyűrik be a vajas szendvicset a füzetek közé, esetleg valaki nem javított szabályosan és illetéktelen előnyhöz juttatta saját magát. De azon is megakad a szeme és a füle, ha valaki ma nagyon ügyes, fegyelmezett, jószívű a társaival. Szóval Csárli mindent lát, mindent hall...

Beépített "ember", tégla! - egyszerűen, profánul. 

Csárli hétfőtől-péntekig figyel, majd a fülembe súgja, hogy kinél szeretné tölteni a hétvégét. 

A pénteki nap fénypontja, amikor a fülembe súgja, hogy kihez megy vendégeskedni.

Nagyon várják a gyerekek, úgy viszik ki az iskolából, mint a díszvendéget. 

Ej, ha tudna mesélni... Érkezett már vissza új kabátkában, házilag készített dobozágyacskával, volt már paradicsomos a szája, hiszen a hétvégi pizzát muszáj volt megkóstolnia. Járt már a planetáriumban és éjszakai horgászaton, nézte már a Verdákat és feküdt lázas gyerek mellett. 

Szóval, ha ő mesélni tudna...

Népszerűsége töretlen, nekem pedig a varázslatos jobb kezem!

E.

A ma reggeli imádság története

A kis csavar

A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt:
- Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés…
A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit.
- Megőrültél, kiscsavar? Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk!
A vasgerendák nem hittek a fülüknek:
- El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!
Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón:
- A kiscsavar forgat valamit a fejében!
Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett: a kiscsavar kieshet a lyukból…
A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldtek a kiscsavarnak:
- Nagyon kérünk, légy szíves és maradj nyugodtan! Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt! Ne tedd ezt velünk!
Ez hízelgett a kiscsavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő mennyire fontos a többiek számára. Visszaüzente:

- Maradok, ahol vagyok!…

Kis csavarnak látod magad a családodban, a munkahelyeden, településed közösségében? Maradj a helyeden, és tedd azt, amit rád bízott az Úr! Attól se többet, se kevesebbet!

***

A gyerekeknek nagyon tetszett. Némán hallgatták.

Nekem is!

E.

(horvatorszag.network.hu)

Férfias játékok

Két elsős fiúcska beszélget:

- Majd játszunk olyat, hogy Ti elraboltok és én megmenekülök? - kérdezi az egyik.

- Játszunk! - feleli a másik.

- Én jól lekaratézlak benneteket... - hergeli az egyik.

A másik fiúcska rám néz:

- Az nem olyan erős ütés ám..., hanem olyan pont jó!

***

... én mosolygok és tovább írom a füzeteket! Ha ők úgy látják, hogy pont jó, akkor ennyi kell a FÉRFIAS JÁTÉKOK-ból!

...hogy tiszteljenek és szót fogadjanak...

...Erzsinek (IS!)

...hogy tiszteljenek és szót fogadjanak!

Nem tudom nézted-e az Országos Tanévnyitót Pécsről - én igen, személyes kötődésem van az iskolához és érdekelt. Hoffmann Rózsa mondott a beszédében egy nagyon jót, csak a gondolatait tudom továbbítani: a jó pedagógust már érzékeled a folyosón. Akkor, amikor be sem lépett az osztályba. Látod a megjelenését, a tartását, látod, ahogy veszi a levegőt...

Kérdésedre válaszolva: a tisztelet számomra mindig kölcsönösséget feltételez. Mivel egyházi iskolát vezetek, ezért alapvető vezérgondolatom kell legyen, hogy úgy bánjak mással, ahogy velem szeretném, ha bánnának. Leírom Neked, hogy én hogyan kezdem és mazsolázz magadnak! Nem állítom, hogy ez a tuti, de nekem és nálunk bevált:

Törekszem arra, hogy mosolyogjak a gyerekek között. Őszintén, mélyen a szemükbe nézve (ne legyél hamis, mert úgysem veszik be!) Az öltözetem, a megjelenésem konszolidált, de csinos. (Nagyon fontosnak tartom. Azért írom ezt le Neked, mert volt, hogy hallgatónak szólnom kellett, hogy húzzon melltartót és magasabban a derékra érő nadrágot! Megértem, ha a divat szélsőségei fontosak némelyeknek, de nálunk nem tanít, az biztos!)  A tartásom feszes. Amikor belépek egy osztályba rájuk nézve köszönök. - Ők vissza.

Megállok az osztályterem közepén, velük szembe, feszesen, derűsen és semmit nem engedek, amíg nem ezt a tükörképet látom vissza. Ha megteremtődik a nyugalom, a csend, akkor jön a hetes. Ha nehezen áll be a rend, mert felbolydultak valamin akkor kezdem a tükörjátékot (írtam már róla!)

Az első napokban letisztázunk minden játékszabályt: az elsősöknek tartok iskolabejárást már holnap. Szépen végigmegyünk a folyosón, megmutatom a mellékhelységeket, a tanárit, az én irodámat, megbeszéljük hogyan illik bekopogni, köszönni, bármit kérni. Kimegyünk az udvarra, tisztázzuk, hogy nem lehet kimenni a kapun, melyik játékkal hogyan szabad játszani, mire kell figyelni. 

Ugyanezt végigviszem az osztályteremben. Együtt rendezzük be az osztályt: kialakítjuk a helyét a testnevelés felszerelésnek, a szüneteket kitöltő játékpolcnak, élősaroknak, tisztasági csomagnak. Felépítjük a felelősi rendszert, megnézzük a felszerelésünket, mit kell kikészíteni az órákra.

Miért fontos?

Ameddig ezeket meg nem tanítom nem követelhetem meg.

Elsős gyerekek szüleinek első napon szülőit tartok, melynek része az is, hogyan szoktassák a gyerekeket önállóságra, közösen készítünk emblémás órarendet. Mindig elmondom, ha első két hónapban feketét kap a gyermek (törekszem rá, hogy ne kapjon!!!), azt anyunak küldöm, hiszen még a beszoktatás, megtanítás fázisában vagyunk.

Én a tiszteletet, a fegyelmet a kiszámíthatóságommal értem el.

Mindent megtanítok, megmutatok, bejelöltetek. Megmondom, miért milyen jutalom vagy elmarasztalás jár.

Ha ez nem realizálódik vagy realizálódik pontosan azt kapja, amit ígértem!

Sok és változatos feladatokkal készülök. (Pontosan tudják a gyerekek - már alsóban is - melyik pedagógus mennyire éber és mennyire felkészült.)

Csak ritkán emelem fel a hangom. Ha valaki állandóan kiabál, generálja a csoportzajt, megszokják a gyerekek és közömbösek lesznek vele szemben.

Sokat játszunk. Tantárgyhoz kapcsolódó, csoportépítő, jellemformáló, személyiségfejlesztő játékokat egyaránt.

Egy-egy óra motivációját ki szoktam dolgozni: felírom a tábla szélére! Aki ma öt macibélyegzőt szerez, az ezt kap, aki négyet, az azt kap...

Ha van két oldalt behajtható fülű táblád, a tábla hátuljára ott a szemük előtt fel szoktam írni két nevet. Megmondom, hogy akinek a nevét felírtam az ő munkájukat külön értékelni fogom, vagy elkérem a füzetüket. Nem tudják kiét írtam fel, tehát mindenki hajt!

Minden órán értékelek!!!

Kit tapsoljon meg az osztály... Ki okozott nagy örömet ma nekem... Kinek fogom ezt feltétlenül elújságolni az anyukájának vagy apukájának. (és meg is teszem!)

Természetesen, ha kiemelkedően neveletlen gyerekkel találkozom szólok a szülőnek, konkrétan megmondva, hogy miben kérem az együttműködését. (Ha nem megy, van tovább is út... Hivatalos.) Úgy gondolom, ha az éremnek két oldala van, hát a jogok érvényesítésének is: nemcsak a neveletlen rosszalkodhat és zavarhatja a munkát, akadályozhatja az érdeklődőt a haladásban, hanem a tanulni vágyónak joga van a tudás megszerzéséhez szükséges feltételek biztosításához. 

Egy példa arra, amikor meglepő helyzetben megtapasztaltam a tiszteletet: táboroztunk, a hangulat kötetlen volt. Minden játékban benne vagyok, mezítlábas foci, vízilabda. Egy fürdőzéskor kollégák is áldozatul estek a gyerekek spriccelésének. Hát a nőtanároknak frizurájuk már nem volt, mire én a lépcsőre értem. Felkiáltott egy fiú: - Gyerünk! Erika nénit is!

Áron, aki az osztályomba járt így felelt: Állj! Nem! Erika nénit így nem illik!

Sosem kértem ezt Tőle! De a viselkedésemből tudta, érezte!

Írok még Neked erről! Mert ezer meg ezer mozaikból áll össze a tisztelet...

A nagyvonalúságodat és emberségedet is meg kell mutasd nekik, az is kell a tarisznyádba!

...a maga nemében minden pedagógus vezető is, a jó vezető pedig nem az, aki beül a bársonyszékbe, hanem aki elől vágja a bozótot és érdemes utána menni!

E. 

Várjuk őket... nagyon!

Nehezen battyogok be augusztus 20. után, de amikor kinyitom az iskolát és megcsap a suliszag beindul a gépezet bennem. 

Szív, agy, kéz... Minden!

Érdeklődnék, hogy felétek hogyan várják a pedagógusok a gyerekeket?

Milyen ajándékokat kapnak a visszatérő vagy új diákok?

Nálunk készülnek a könyvjelzők, igés kártyák, ceruzatartók, bohóc fejes ceruzák...

Kinek-kinek ízlése, tehetsége, ötlete szerint. De olyan nincs, hogy ne készülne valami!

A felsősöknek inkább vendéglátás: tanévkezdő torta, gyümölcstál, must pogácsával. 

Az idén elsős leszek.

Virágokat ültettem, kis gumilapból készült névtáblával.

Becsomagolva egész pofás lett. Nem?

Vendéglátásnak pogácsát és szőlőt gondoltam.

***

Megvolt a 3 napos tanévkezdő tréningünk.

8. éve szervezzük. Csapatépítő tréning, mely három téma köré szerveződik. Lelki életünk, oktatási-nevelési feladataink, céljaink és a szabadidős programok köré.

Érdeklődnék, hogy a Ti intézményeitekben van-e tanév előtti "ÖSSZETARTÁS" rendezvény?

Írok az ideiről, elárulom milyen célokat tűztünk ki és milyen játékokat játszottunk (természetesen nem minden hátsó szándék nélkül!)

E.

Folyt. köv.

Előző tanév vége.

Az Anya a folyosón várja gyermekét.

Ügyintézési feladataik vannak.

Odabent folyik az angol óra.

Mit sem sejtve a kint várakozó anyáról...

Az óra pocsék, a gyerekek kiabálnak, a tanárnő tehetetlen...

Az Anya ért hozzá, rokon területet űz.

Megkérdezi az órát befejező Tanárnőt:

-Nem lehetne kicsit szigorúbban?

Mire a Kolléga:

-ÉÉÉÉN? Mit tehetnék?

Tanácstalanul és zavartan néz a szülőre...

***

A következetesen, szeretettel bevezetett és képviselt szabályok és keretek biztonságot adnak a gyermeknek, támaszt a pedagógusnak és segítséget a szülőnek! 

Elvárnánk, hogy udvariasak, tisztelettudóak legyenek a fiatalok, ha sok esetben meg sem tanítottuk nekik?

Ebbe az iskolába járó gyerekek hogyan fognak ügyet intézni egy klinikán, egy hivatalban, hogyan fognak kommunikálni a gyermekeik pedagógusaival...?

***

Látjátok? Ebben a szituációban mindenki támasz nélküli:

Támasz nélküli a gyerek, hiszen azt sem tudja hogyan kell viselkedni egy felnőttel... (hogyan követelném meg, amit meg sem tanítottam. Ma egy gyermek 6-8 órát is tölt egy iskolában...)

Támasz nélküli a Tanár, hiszen az elemi eszköz sincs a kezében, még az sem jár neki, hogy tisztelettel köszönjenek neki vagy szólítsák meg...

...és támasz nélküli a szülő..., de csak az, aki felismeri, hogy ez az út nem jó irányba vezet.

És megint a Nyugat majmolása, és ismét szép magyar anyanyelvünk kisemmizése... Hiszen nekünk megadatott az a formula, mellyel  kifejezhetjük az egymás iránti tiszteletet. 

Utána jöhetnek a tettek...

E.

Ti mit szóltok ehhez?

Megkeresnek.

Baj van.

Jók a jegyei, de nincs szinkronban a tudás és a jegyek.

Felismeri a szülő.

Kétségbe esik.

Látja, hogy a szomszéd kislány (aki hozzánk jár) sokkal többet tud.

Elől jön az Anyuka...

(Szép. Okos, bájos és művelt.)

...mögötte a gyermek

(Izgága, nem néz rám, gyűri az ujjvégeit, tapossa a saját cipőjét.)

10 éves.

Nyújtom a kezem a gyermek felé, hogy üdvözöljem, majd a gyermek azt mondja:

- Szia!

(Első gondolatom: - Ennyire jól nézek ma ki??? Na ne má!!!)

Belép a leendő osztályfőnök, tanárbácsi, bemutatom...

Laci bácsi nyújtja a kezét, a gyermek köszön:

- Szia!

Na én jól néztem ki...

...de Laci bácsi??? Itt valami félreértés van...

Sajnos nem:

Utóbb kiderült, hogy a jó hírű, nagyvárosi iskolában tegezik a gyerekek a tanárokat!

Paff!

Az is kiderült, hogy a tanító néni sírógörcsöt kap a rossz gyerekektől...

De min csodálkozunk???

Ti mit szóltok ehhez? 

Folytatni fogom...

kép: sgforum.hu

E.

Válaszok Anitának! - Megköszönve a díjat

Mi késztetett arra, hogy blogot írj?

Szerettem volna kiírni magamból és másokkal megosztani a saját tapasztalataimat a munkámmal, esetleg a mindennapok  feladataival, kihívásaival kapcsolatosan. Kedvet éreztem hozzá, úgy gondoltam, hogy megterítem a tapasztalataim asztalát és aki kedvet érez vegyen belőle. Nem kötelező és nem sértődök meg, ha nem...

Kedvenc ételed?

Sajnos nagyon nehéz egyet mondani, jobban örülnék, ha csak egyet tudnék, de azt is csak halkan. Nagyon szeretek főzni, ezért hála Istennek sok van. 

Most legyen akkor a babgulyás, utána túrós palacsinta vaníliás mártással!

vagy...

Brassói, esetleg fűszeres csirkemell vegyes zöldségekkel.

Szóval, egész megéheztem, ahogy végiggondoltam!

SAJNOS!

Legszebb élményed...

Gyermekeim születése.

Kedvenc íród...

Szabó Magda

Első munkád...

Egy 28 fős osztály vezetése és írni-olvasni tanítása 21 évesen. (A legtutibb dolog a világon!)

Édes vagy sós?

Édes... , de még milyen édes! (és habos!)

Tv vagy rádió?

Hát legyen a rádió, de inkább a csend! 

Kedvenc illatod?

levendula, citromfű, fahéj (döntetlenre állnak a dobogó első helyén!)

Mi lennél, ha újra kezdhetnéd?

Tanítónő, pedagógus. (újra és újra!)

Álmaid országa?

MAGYARORSZÁG

Hideg vagy meleg?

Meleg... TŰZ, TŰZ, TŰZ, TŰZ! 

Muskátli a kúton

2012. Abaliget

SZERETETTEL MINDENKINEK, AKI ERRE JÁR! 

E. 

Mi készül itt?

Begyullad a tűzhely, izzik a szén,

Vajon kend ma délelőtt mire mén?

Forró a vas, csattog az üllő.

Kalapácsod hangja csilingelő.

Sárgás fényben izzik a vas,

Ha akarom erre hajlasz! 

Csing-cseng, csitt-csatt,

Alakul a forma, úgy hat!

Fortyog, sistereg,

Megkeményíti a hideg.

Mi jön elő a gőzből?

Azt hiszed, megfőzöl? 

Előjött egy házszám,

Győzött a kovács!

Dísze lesz házunknak

Kétkezi munkád.

E.

Konzervgyár OTTHON

Úgy gondolom az utóbbi egy hétben üzemlátogatásra simán lehetett volna jönni a konyhánkba: 

I. felvonás: Szilvalekvár (ipari mennyiségben)

II. felvonás: Szilva befőtt és fagyasztott fél szilvák

III. felvonás: Paradicsom

 IV. felvonás : Lecsó

Hirtelenjében sok volt a tennivaló az elrakással, de olyan jó benézni a kamrába! A finom nyári ízek, illatok ott sorakoznak a polcokon és tudom, hogy mi van az üvegekben, milyen eljárással készült. 

Tényleg öröm letenni a családi asztalra! 

(Természetesen másodállásom nem ért véget, hiszen a dézsás savanyítóba folyamatosan dobálom az uborka végét, az almapaprikát, a gyöngyhagymát és amim van! Illetve ma délután játszadozom a gondolattal, hogy még egy láda paradicsomnak nekifutok!)

E.

Balatoni kerékpáros körtúra

Nagy izgalommal vágtunk neki hétfőn reggel. Csomagok a kerékpárra, bicikli szerviz megvolt, sisak a fejen, kesztyű, hadd szóljon!

Hogy a kép teljes legyen a hatalmas lendület mögött óriási szív állt, teli élmény utáni vággyal és tíz éves (vagy tizenöt?) edzetlenség. 

Első napon még rezgett a kormány a kezemben és citáló első kerékkel vettem tudomást a hátulról előzőkről. Bevallom, meg is ijedtem tőlük!

- Anyááááám! - gondoltam gyakran!

Badacsonytomaj - Bazalttemplom 

Örülök, hogy én nem látszom, mert borzasztóan éreztem magam: edzetlen lábaimba belegyűrődött 60 km, mit tagadjam lépcsőjárásra alkalmatlan voltam és nem akart engedelmeskedni a két nyúlánk betontömb.

El is szaladtam a gyógyszertárba, kértem mindent adjanak, ami segít: kaptam izomlazítót, magnéziumot szedtem és a hegynek fölfelé imádkoztam a jó Istenhez, hogy valahonnan, ahonnan Ő jónak látja, töltsön fel erővel, energiával. ...és így is lett! Hiszen megígérte: kérjetek és adatik!

Próbáljátok ki, nekem bejött!

Ez a kép a bejövés előtt készült, mert itt tényleg csak erőszakos beavatkozásnak köszönhetem, hogy felmásztam a Szigligeti várba. De ami a lényeg: nem bántam meg!

Fegyverkiállítás a várnál.

Itt már hatott az imádság...

Olyan szép dolgokat láttam: ma is viselhető lábbeliket, melyeknek minden alkatrésze kézi munka, ruhákat, öveket, tarsolyokat. Teljesen elvarázsolt!

BALATONFÜRED

A harmadik, negyedik napon új életre keltem: beindultak az ellustult izmok és marha jól ment a bicajozás. Egyre ügyesebben használtam a váltót, már nem izgultam, ha előztek vagy előztem (mert olyan is volt ám!).

Jókai pedig mindig is rabul ejtett...

... a villájában látottak ebben csak megerősítettek. Polihisztor volt: értett a rózsákhoz, a fűszernövényekhez, vizsgálta a csillagokat, a konyhaművészetet, aktív társasági életet élt és nem mellékesen megírt néhány regényt. Itt írta például Az arany embert! 

Babakiállítás 

Korok és viseletek

Emlékeimben kotorászva eszembe jutott, milyen sokat mesélt a Nagypapa a füredi víz csodálatos hatásáról. Eszembe jutott, hogy képes volt felvonatozni és hatalmas fonott demizsonokban hozni otthonra, hogy igya a család, mert milyen jótékony hatása van az emberi szervezetre. A helytörténeti múzeumban látottak és a Kossuth-forrás segített ebben, ahol meg is kóstoltuk a vizet, sőt vittünk is belőle a hosszú útra.

Tagore idejött meggyógyulni bécsi orvosok javaslatára, nálunk pedig alig hallani ezekről a természeti kincsekről. A városban négy helyen lehet közkútról fogni a szénsavas, magnéziumban, vasban rendkívül gazdag gyógyvízből. 

A balatonföldvári kikötő

Volt menekülés az eső elől, de csak kétszer...

...és ha hiszitek, ha nem, mindig szembe jött velünk a jópofa buszmegálló, hogy menedéket adjon! 

Gyönyörű hét volt!

Tele élményekkel, szép impulzusokkal, látvánnyal, finom ízekkel, illatokkal, kedves emberekkel, hírnélküliséggel, madárcsicsergéssel, csobogással, durrdefekttel,  izomlázzal, verejtékkel, ami nekem egy kezdetet is jelentett.

Kezdetét annak, hogy vissza kell állnom a húsz évvel ezelőtti sportos életemre, mert szükségem van rá. Szükségem volt arra, hogy legyőzzem önmagam és újra egy nagy izomláz árán, de elkezdődhessen valami...

...a régi!

E. 

Fagyi!

A Virágtól kapott fagyi recept bevált, a siker óriási volt...

Csak hízott, hízott a májam...

Nektarinból készítettem, ugyanannyi tej, mint tejszín, kevéske cukor.

Nem a zacskós összerázós módszert választottam, mert nagyobb mennyiségben készült. Egy jól záródó műanyag edénybe tettem, majd a fagyasztóba. Fél óránként átdolgoztam egy kanállal, amíg el nem érte fagyis állagát!

Íme:

Élvezem a nyár ízeit, a finom, friss zöldségek zamatát, a fűszerek illatát, a virágok színességét, a hajnali madárcsicsergést.

Olyan jó, hogy minden nap tudok főzni a kertből, változatosan, sokkal inkább húsmentesen, mint télen!

...és hálás vagyok érte, hogy válogatás nélkül mindent megesznek az itthoniak! 

Köszönöm a fagyi receptet! Már tervezem a következőt...

E.

Alapkő letétele

Szerencsére szembe jött velünk egy olyan program, amit egyáltalán nem terveztünk, de kihagyni vétek lett volna. 

Rékáék házának alapkő letétele...

Dél volt, megkondult a harang... 

A levegő szinte vibrált körülöttünk a forróságtól, megálltak a betonkeverők, koszosan, porosan, izzadtan is mindenki érezte, hogy ünnepélyes percek ezek. Réka férje Feri felolvasta, hogy mit helyezünk el a főbejárat alá az időkapszulába. Mindent leírt a családjukról: negyedik gyermeküket várják, sok támogatást kapnak a szülőktől, barátoktól. Benne foglaltatik, hogy honnan érkeztek a bontott építő anyagok. Hány lakosa van Abaligetnek, ki a polgármester, a plébános és az iskolaigazgató. Összefoglalták a jelenlegi Magyarország helyzetét, a pillanatnyi kihívásokat. A gyerekek tátott szájjal hallgatták. Egy lapát hátuljára rakva mind aláírtuk, akik jelen voltunk. A levél belekerült a zöld üvegbe, majd olvasztott viasszal végleg lezárult a teteje. 

Egy kisebb gödörben nyugodva három lapát beton és az alap súlya alatt várja, hogy egyszer rátaláljanak.

Könnyes volt a felnőttek szeme, a gyerekek átérezték, hogy megható, érzékeny percek ezek.

Vajon lát-e ma egy gyermek igazi, kétkezi építkezést?

Mennyi verejték van benne, mekkora összetartó erő, küzdelem a kaláka munkában?

Többen döbbenten kérdezték: Így épül egy ház? Sehol egy daru, egy óriás markoló, egy habarcsos kocsi???

...csak emberek lapáttal?

Megérintő, érzelmekben gazdag percek voltak...

Esténként kivetítettük az aznapi fotókat, hosszan néztük valamennyit...

***

Jövő héten kezdődik a vert vályogfal készítése. Egyszerre legalább 10 férfi kell hozzá, hogy haladjon.

Fiatal néprajzos egyetemisták, ha nemcsak könyvből szeretnétek megtanulni, hogyan készül, jelentkezzetek munkára a következő e-mail címen:  

csesznokreka@gmail.com

Várunk mindenkit a környékről, aki erőt és kedvet érez ahhoz, hogy egy-egy napnyi munkával megajándékozzon egy családot!

"Bárki szentté teheti azt a munkát, amit az élet ad neki."

Paulo Coelho

Erika

Tábor? vagy Bátor?

Tegnap fejeződött be az első tábori turnusunk...

Adok egy kis ízelítőt Nektek azokból az epizódokból, melyek talán mások számára is hasznosíthatóak:

Éjszakai bá-TOR-túra

Háát az ilyen túra bátor is és tortúra is, de összességében mindenképpen bátortúra!

A legfontosabb mozzanatai:

1. Este 10 előtt semmiképpen nem kezdődhet!

2. Minden gyerekkel hozassatok zseblámpát vagy fejlámpát!

3. Eszetekbe ne jusson csak gyalogolni... legyen vicces, keresgélős, kicsit ijesztős, sejtelmes, nyomozós!

Na a mienk ilyen volt!

Este 10-kor indultunk, lábujjhegyen, hiszen 10 után a rendőrség beviszi a kódorgó gyerekeket (remélem), némán, hangtalanul megközelítettük az.................ISKOLÁT!

Jobb, ha tudjátok, hogy egy teljesen sötét iskola nagyon ijesztő tud ám lenni, kitömött madarak, kipreparált békák és huhogó tanárok várják a nebulókat. Az ajtónál természetesen hosszan magasat kell előre lépni, hogy a fantáziánkban megszületett lézerszálba meg ne akadjon a lábunk és be ne induljon a beígért riasztó. Négykézláb megközelítettük az emeletre vezető lépcsősort, majd szorosan a falnak tapadva kinyitottuk a tanárit. Mit a tanárit??? az irodámat. Ahol lekerül a lepel néhány bizalmas dologról...

Amelyik gyermek bejön az irodámba a páncél szekrény felől érdeklődik, mit tartok benne, odateszem az elkobzott telefonokat? ott tartom a pénzt? (Kérdem én: milyen pénzt? egy iskolában pénz?)

Elő a kulcs a harmadik aranyserlegből, hat koppintás, két tekerés balra, nyitókar elforgatása...

...és az öreg MACKÓ kitátja sötét száját.

Húszan suttogtak az irodámban, letették az esküt, hogy a titkot megőrzik. 

Fejlámpáikkal behajolhattak a titkos nagy szekrénybe és átvizsgálták...

Másnap suttogva beszélt róla mindenki!

Megérte!

Ezután kezdődött a sportpályán a fejlámpás focimérkőzés, ami szintén nem várt izgalmakat tartogatott... labda helyett például találtunk sünit.

Zárófeladatként meglátogattuk az iskolakertet és mindenféle finom zöldséget gyűjtöttünk a reggelihez. Találtunk salátát, céklát, hagymát, répát.

Mindenki nagyon nyomozott: először a kert után, aztán pedig az asztalra való után. 

Éjfél felé haza tértünk 20 kicsi szentjánosbogárral...

A jó éjszakát végét nem mindenki hallotta már!

E.

Ki ismeri fel?

Segítség!

Ki ismeri fel a  képen látható fűszernövényt? Gyönyörűen bokrosodik a kertemben, az illata talán az oregánóra emlékeztet. Azt érzem úgy megérzésből, hogy ezt az illatot ismerem, de a neten található fűszernövényképek segítségével nem tudtam beazonosítani...

Szerintetek?

Előre is köszönöm! 

E. 

U

...hát igen kérem a feszültség fokozódik.

Közeledik az év vége és nem tudom, hogy csinálja ez az év vége, de mindig annyira felpörög és olyan zsúfolttá válik, hogy hála Istennek még meghalni sem érek rá.

Program, program, program.

Ami igazán nyomasztó számomra az mindig az, hogy három héttel a vége előtt még legalább négy hetet tudnék tanítani, úgy érzem, hogy még annyi mindent kell megíratnom, lefeleltetnem...

...hogy biztosan tudnom, kell, hogy hányas a mennyi és az biztosan építő hatással lesz a tanítványomra.

...és még van mit tanulnunk, az tuti!

Hiszen a mai dolgozatban még találtam érdekes dolgokat:

Mi a kőzet?

A kőzet olyan kő, amiből sok van. (Hát ez is egy meghatározás!)

Üledékes kőzet: fekete faszén, barna faszén és a szürke, amelyik már leégett.

Sorold fel a röghegység jellemzőit!

- messziről jól látható, észrevehető.

Írj példát hazánk mészkő hegységeire!

Pécs és környéke. (A ciki benne, hogy éppen a Mecseken lakunk!)

***

Szeretettel írom a hétvégi programot minden netes barátnak:

A hétvégén, ha Orfűn jártok a Sárkányhajó versenyen azt kiáltsátok, hogy: - Hajrá Abaliget!

A flottát felkészítette: Milotta Péter

Pécsen a Pünkösdölő néptáncon Abaliget a Székesegyház előtt középen fog táncolni! Szombat 16 és 17 óra!

Felkészítő tanáruk: Csesznokné Csányi Mária

innen

Budapesten az Országos Helyesírási Verseny baranyai győztese, Horváth Sarolta képvisel bennünket. Felkészítő tanára: Lovász Lajosné, Marika néni. 

Büszke vagyok arra, hogy a baranyai győztes egy abaligeti kislány, egy kicsi faluból bizonyította a kistelepülési iskolák szükségességét és létjogosultságát. Adjon ez erőt mindenkinek, aki falusi iskolában tanít és bizalmat a szülőknek intézményeik iránt. ...és teljes elköteleződést a minőségi munka, az igényes oktató-nevelő munka szellemében!

Legyetek velünk lélekben! /vagy valóságosan!

LIGET! LIGET! bABALIGET!

E.

Kicsit eltűntem...

...az oka egyszerű: összecsaptak a fejem felett a hullámok. Befejeztem a továbbképzést, leadtam a dolgozataimat, kaptunk egy mindenre kiterjedő államkincstári ellenőrzést, május 17-én kezdődik a a következő, beindult a kert (az iskolai, a saját, a "Vesd bele magad!" program), szavalóversenyünk volt, fúvóstalálkozónk lesz,  megünnepeljük és köszöntjük az édesanyákat, gyerekbulink lesz szombaton... hát dióhéjban ennyi. 

Úgy megtelt a fejem, hogy üres lett... Voltatok már így?

Amikor erőre volt szükségem leesett vészes szintre a vasam és olyan fáradságérzetem volt, hogy úgy éreztem nem bírom el a végtagjaimat. Kicsit pipa voltam magamra, nehezem viselem, ha korlátoz az egészségem a szokott tempómban. Pedig korlátoz...

...most kímélő programon vagyok, csak annyira engedem bele magamat a dolgokba, amennyire muszáj!

Amióta kipattantak a rügyek, leginkább a természet ejt rabul és ott töltődöm a legtöbbet.

...ő még vár egy kis napsütésre, hűs szellőre, éltető esőre! 

El nem tudjátok képzelni, hogy mennyire belelkesedtek a gyerekek a kerti programtól, olyan családok is megástak egy kis darab földet, ahol évek óta nem kertészkednek már, sőt felesleges időpocsékolásnak tartják. De a gyerekek nagy csodatevők ám: belerángatták a szülőket és felébresztették bennük a vágyat a szépre, a finomra, az egészségesre. 

Nagy meglepetésemre egyik nap Márk hozott a kertjéből nekem egy retket és zöldhagymát, mondván: 

- Hozott egy kis kóstolót! 

Kép innen

Engem ez annyira megérintett, hogy másnap reggel a közös imádságnál én is adtam át neki az én kertemből és még egy kislánynak, Vivinek, aki hosszas gondolkodás után csatlakozott csak a programhoz, most mégis az egyik leglelkesebb kiskertész. 

Azóta két kicsi gyermektől kaptam már a kiskertjéből ajándéktermést és láttam, hogy egymást is megajándékozzák. 

Holnap kerül kifüggesztésre a program keretében három feladat, melyet az évzárón értékelünk, hasznos kerti szerszámok, kesztyűk, könyvek kerülnek kiosztásra. 

Az egyik egy táblázat lesz, ahova feliratkozhatnak a gyerekek: Ki szeretné, ha meglátogatnánk és lefotóznánk őt munka közben? (Erről tablót készítünk!)

A második egy rajzpályázat lesz, tetszőleges technikával: "Én kis kertet kerteltem..." címmel.

A harmadik egy fogalmazásíró pályázat:   Az én kertem 

Bízom benne, hogy megmozgatja a gyerekek fantáziáját és a jutalom is kellően inspiráló lesz.

***

Beletanultam a szappanfőzésbe. Négy fajta várja az érlelés végét: levendulás, citromfüves, körömvirágos és fahéjas. Nagyon szeretném tutin elsajátítani a hogyant, mert a miértet már tudom.

Egyrészt össze sem lehet hasonlítani a bolti vegyi szappanokkal (érezhető a bőr kiszáradásán), másrészt elindult Abaligeten (még gyerekcipőben jár, de azon dolgozunk, hogy férfi bakancs legyen belőle) a helyi kispiac. Ahol a helyiek helyit árulnak, cserélnek - kinek ahogy jól esik. És lássatok csodát: előkerültek a kamrák mélyéről a tésztagépek, és cserélhetsz tojást, paprikapalántára vagy szappant naposcsibére. Feliratkozhatsz meggylikőrre és a zöldhagymáért kaphatsz spenótot... Amint vége a sulinak, teljes erőbedobással szeretném átgondolni, támogatni és bejáratni a minipiacunkat. Ennél jobbat el sem tudok képzelni a jelenlegi válságos időszakban és azt hiszem a bevásárlóközpontok élelmiszerminősége ma már sokak által megkérdőjelezett! 

***

Én annyi sok jó ANYUKÁT  ismertem meg itt a netvilágban, akik leleményesek, kitartóak, vidámak, segítőkészek...

...Nektek küldöm!

"Tudod mi a virág?

A földnek jósága.

Tudod mi a jóság?

A lélek virága."

/Petőfi Sándor/

( Köszönöm, hogy olyan sokan írtatok, érdeklődtetek, hogy rám néztetek, gondoltatok... 

Hálás vagyok érte!)

E.

Talán többeket is érdekel: Levél Melindának!

Kedves Melinda!

Sajnos szakemberek között is gyakran keverednek fogalmak és talán ez ijesztett meg téged annyira. Szeretném, ha egy kicsit megnyugodnál, mert bár korrekcióra és folyamatos fejlesztésre szorul a fiad, - de, hogy a Te szavaiddal éljek "nem fogyatékos". 

Nézzük mely fogalmak szoktak körültekintés és megfontolás nélkül keveredni, összemosódni: a tanulási zavar, a tanulásban akadályozottság és a tanulási nehézség nem szinonima és szókincsünket változatosabbnak mutatva ezek nem behelyettesíthetőek egymással. A tanulási nehézség az egy olyan probléma, ahol nem megy a nebulónak a tanulás -esetleg betegség miatt lemaradt - és ennek a módszertanát kell megtanítanunk neki, olyan mankókat adni a hóna alá, amellyel fokozatosan képes lesz a hatékony önálló tanulás elsajátítására. Ezt egy felkészült pedagógus korrepetálással, fejlesztő foglalkozással, differenciált óratartással, egyéni megsegítéssel meg tudja támogatni. Kiváló szakkönyveket használok ehhez: Kerékgyártó Éva illetve Oroszlány Péter könyvei beépíthetőek a mindennapi oktató-nevelő munkába, függetlenül, hogy melyikünk milyen szakos. 

A tanulási zavarok közé tartoznak: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia. Ismét hangsúlyozom: nem buta és semmi köze a tanulási zavarnak az intelligenciához. Tehetséges gyermek is küzdhet részképességzavarral (néhány nagy tudósunk, akikre ma büszkén tekintünk megszenvedte és végigjárta ugyanezt a göröngyös utat!) Ezek a zavarok általában egy-egy területen jelentkeznek: írás, olvasás, számolás. A tanulási zavar egy árnyalattal komolyabb, nagyobb szakmai körültekintést igénylő probléma, szakemberek bevonását teszi szükségessé: logopédus, fejlesztőpedagógus. Tanítói és tanárai támogatását is meg kell kapnia: zavarának megfelelően segédeszközöket használhat, akadálymentesíthetjük a tananyagot, differenciáltan tanítjuk. 

(A hiperaktív, figyelemzavaros és magatartászavaros gyerekekről nem írok neked, hiszen Te most nem ebben a cipőben vagy!) 

A tanulásban akadályozottság (ez a régi enyhe értelmi fogyatékos kategória) sokkal szerteágazóbb és mélyrehatóbb okokra vezethető vissza. A sajátos nevelési igényt a Képességvizsgáló Bizottság határozatban mondja ki, megjelölve benne minden specifikumot, kódot, adatot, fejlesztési területet, szakemberigényt. Kimondva, hogy integráltan vagy egységes gyógypedagógiai intézményben oktatható. 

A Te fiadnál részképességzavart állapítottak meg: diszlexiás tüneteket. Ráadásul elég időben. Diszlexia és diszlexia között is számtalan különbség és árnyalat van. 

Érdekességképpen írom le, hogy volt egy tanítványom, aki borzasztóan nehezen olvasott, a helyesírását látva alig hittem a szememnek,  szóval szépen összejött neki. Egyszer az anyukája írt nekem egy levelet, majd a gyereket megkérdeztem: Téged kért meg anyu, hogy helyette megírd a levelet? - Nem. - válaszolta ő,- Anyu írta! 

Ugyanazokat a típusú betűtévesztéseket és helyesírási hibákat láttam a levélben. Majd egy újabb levelet írt, amit már számítógéppel szerkesztett: abban is ugyanazokat a hibákat vétette. Gondolom, nem volt megelégedve a gép helyesírás ellenőrző programjával, hát kijavította úgy, ahogy ő helyesnek hallotta, vélte. Szóval ez egy tipikus öröklött, genetikai eset! 

Véletlenül se használj Bernát előtt lekicsinylő, pejoratív szavakat, ne szóld le a tudását, mert amelyik gyereknek leverik az önbizalmát, az önmagába vetett hitét, annak teljesen elveszik az esélyét. Mivel nem ismerem a tanítóját, óvatos és körültekintő legyél vele is, kérd a segítségét és a támogatását. (Ne követeld!, Ne szidd!) Én ugyanis azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem készítik fel a pedagógusokat ezekre a kihívásokra. Azt viszont írtad, hogy a tanító néni fiatal. Nem hiszem, hogy nem akar segíteni, valószínű hogy együttműködéssel, más tapasztaltabb kollégák bevonásával fogjátok megtalálni a sikerre vezető utat! 

Melinda! Ennyike válaszra volt időm, de írok arról, hogy milyen életmód változtatással, hétköznapi elemekkel lehet segíteni ezeken a problémákon, mert azt el ne kezdjétek, hogy orrba szájba feladatlapoztok, gyakoroltok, maszek tanár... mert azzal csak elmegy a kedve! 

Erika

Vesd bele magad!

...az első szó a bocsánatkérésé: sajnálom, hogy csak jövőre készíthetitek el a kokárdát. Miattam. Elfújt a munka szele, ledöntötte végváraimat és elmaradtak az e-mailek. Pótolom... , de restellem. :o(

Kárpótlásképpen írok pár sort a 

VESD BELE MAGAD! programról.

Talán még a hó sem olvadt el, amikor helyettesemmel Gálos Lászlóval (Lapi tanár úrral) összeduruzsoltunk, hogy bizony egy falusi iskolának igazán profiljába tartozik az önellátó gazdálkodásra, kertészkedésre nevelés, ezért elhatároztuk, hogy újra megcéloznánk egy iskolakertet. 

Meg is lett a helye, a 6. osztálynak a mai naptól bevetésre készen várja a portája a magokat! A többi osztály is a napokban előkészíti a kertészkedésre szánt területét. 

Ekkor találtunk rá erre a programra: 

Vesd bele magad!

Mi lenne, ha belevetnénk!?

És belevetettük...

És nyertünk!

Az alsó tagozatos gyermekek családjai csatlakozhattak hozzá, vállalva, hogy otthon is kijelölnek a gyermeknek egy kis kertecskét, ahol a nebuló "szabadgazdálkodást" folytathat, megtapasztalhatja, hogy

 KI MINT VET, ÚGY ARAT!

Mi pedig vállaltuk, hogy folyamatos fényképes beszámolóval igazoljuk, bizonyítjuk, hogy egyáltalán nem volt felesleges befektetés a hozzánk eljuttatott ajándék vetőmagcsomag, méltóak voltunk rá!

A kertészpalántáknak Laci bácsi adta át az egységcsomagokat, melyen egy szorgalmas kiskertész mutatja, tanítja, hogy hogyan kell majd csinálni!

Öt féle vetőmag várja a puha földet és gondos szorgos kezecskéket: zöldborsó, retek, répa, hagyma, karalábé.

Elhatároztuk, hogy a zöldborsó leszüretelését bográcsban főzött vajas-galuskás borsólevessel ünnepeljük meg! 

Vessétek bele magatokat ti is a kertészkedésbe, neveljétek a gyerekeket munkára!

Tanítsátok meg nekik, hogy: 

Aki nem dolgozik, ne is egyék!

Ki mint vet, úgy arat!

Adjátok meg nekik azt az örömöt, hogy élvezhessék és érezhessék a munkájuk gyümölcsét! 

Tegyünk annyit magunkért, hazánkért, hogy ne engedjük, hogy lusta nemzedék nőjön fel!

E.

Origami kompozíció

...március 15-re!

Ha szeretnéd elkészíteni az idén az ünnepre, hagyj e-mail címet az üzeneteknél!
Hétfőn, kedden átküldöm!
E.

Írtam már róla...

Írtam már róla, hogy továbbképzésre járok és sok pozitív élmény ér.

...azóta ért negatív is...

de abból is tanultam, tapasztaltam.

A legjobb élményt számomra Gyurina Éva előadása jelentette, mert 

- gyakorlatias volt, használható panelekkel látott el bennünket

-belebújtatott egy fogyatékkal élő bőrébe, hagyta, hogy megszenvedjük, átéljük az élményeit és ezáltal saját magunk fogalmazzuk meg azokat a dolgokat, feladatokat, melyeket újra kell gondolnunk a munkánk során. 

- láthattam hallássérültek támogatását, segítését szolgáló olyan eszközöket, melyeket eddig még nem.

- egyfolytában a tanagyagok akadálymentesítésén gondolkodom.

Legnagyobb élmény számomra a következő páros gyakorlat volt:

Páronként kaptunk egy-egy műanyag szemüveget, melynek szemnyílásán egy-egy betegséget szimuláló műanyag lap volt. (különböző erősségű, súlyosságú). Ezt követően két fajta tésztát szét kellett válogatnunk tálakba: orsó és kagylótésztát. Ez simán ment, hiszen egy újabb érzékszerv (tapintás) bevonásával sétagaloppnak tűnt. Aztán jött a második pálya: válogasd szét a lencsét és a felesborsót. Már nem tudtam támaszkodni az ujjbegyeimre, hiszen felülete és alakja megegyezik. Nagyon közel vittem a szemnyíláshoz és talán árnyalatnyi különbséget megfigyelhettem. A nagy baj akkor volt, ha egy szemet rossz tálba tettem, mert azt a jók közül kiszedni, igen komoly kihívás volt. 

Ezt követően elénk tettek egy képet, a társunk kérdezett róla. Én egy várat kaptam jó nagy méretben. A következő képen a lényegtelen részleteket kifehérítették és csak az maradt rajta, ami ismeretanyag szempontjából a lényeg volt. ...és jöttek a kérdések.

A harmadik kép is ugyanaz volt, de a kontúrvonalat filccel áthúzták, így a sötét-világos kontrasztnak köszönhetően egészen ügyesen tudtam tájékozódni a képen. 

Megértettem, hogy 

-miért fontos, hogy amennyiben látássérült van az osztályban rögzített, fix helyen legyenek a bútorok, a székek, hogy az osztálytársakat miért szoktassuk arra, hogy soha ne a járófolyosón helyezzék el a táskájukat, hogyan segíthetjük vezetősáv felragasztásával a tanítványainkat. 

...és piszokul elfáradtam.

Amikor levettem a szemüveget, megkönnyebbült a fejem, hiszen legalább fél óráig koncentráltam minden idegszálammal, hogy meg tudjam oldani a feladataimat.

...és hálás lehetek a tréneremnek, mert meg sem kért, hogy szemüvegben menjek le a lépcsőn az első emeletről, majd hagyjam el az épületet és keljek át az iskola melletti zebrán az úttest másik oldalára.

Szóval sokat tanultam, sokat kaptam. 

...érzékennyé tettek ezek a feladatok.

Hogy mit tanultam tegnap?

- figyeltem, hátha van bent kandikamera, mert akkora volt a kontraszt a korábbi színvonallal.

Köszönöm a leckét, megtanultam, hogyan TILOS!

Megtanultam, milyen érzés a hosszú sorokban egymás mögé helyezett padokban hátra kerülni úgy, hogy semmit nem hallani abból, amit az előadó motyog. Érdektelenné váltam, untam, beszélgettem és elfáradtam a semmittevéstől. 

Megtanultam, hogyan válok pillanatok alatt motiválatlanná a szint alatti feladatoktól, bóvliságok sokaságától.

Megtanultam, milyen elképesztő tenni a mondvacsinált semmit.

Hogy milyen?

Fárasztó, kiábrándító.

Amilyen órát tegnap kaptam, soha nem fogadnám el egy hallgatótól!

...és tudtam, hogy ma amit kapok, mindenképpen klassz lesz, mert igencsak alacsony szintre került a léc!

Így lett! A mai közepes is klassznak tűnt!

Vigyázni fogok, hogy ebbe a hibába ne essek!

E. 

Köszönöm Virág!

Számomra VIRÁGTÓL díjat kapni megtiszteltetés, hiszen többször észre vettem szakmai írásainkon, a párbeszédeken, hogy vélekedésünk a közoktatás problémáiról, kihívásairól hasonlóak. Így volt ez akkor is, amikor ő otthon oktató édesanya/kolléga volt és így van ez most is, amikor visszatértek a hagyományos kerékvágásba. 

Szeretem az írásait, mert olyan otthonosak, a megoldásai természetesek, sok közöttük az olyan, ami úgy csípőből jön. Biztosan érzitek, hogy a pedagógus pályához egyrészt kellenek a megalapozott, komoly, szerzett ismeretek, de kell hozzá egy adag zsiger. Zsiger, ami úgy jön, csak az Isten tudja, hogy honnan, spontán megoldásként. Azt gondolom, hogy aki ezt nem érzi pedagógusként (és édesanyaként is ezt gondolom) ott sok fejtörést okoz a munka, kevesebb örömet ad, több gyötrődést. 

...és mindegy, hogy otthon csináljuk vagy intézményes keretek között...

Egyszerűen JÓL kell csinálni!

(hiszen az egyszerű/nagyszerű!)

Köszönöm a díjat, teljesítem az elismeréshez járó feltételeket! 

7 dolog rólam:

1. Nagyon szeretem a munkámat, óriási örömet okoz rátalálni a megoldásokra. A gyerekektől kapott sok jó, ahogy végignézek rajtuk és szüntelenül szembesülök vele, hogy milyen kiszolgáltatottak... hogy mennyire meghatározó kinek adta ajándékba a jó Isten, hol, hova, mikor születtek... eltökéltségre, elhivatottságra sarkall. Muszáj tenni értük, küzdeni még akkor is, ha súrlódni és karcolódni kell! 

Ekkora mákom van, hogy a munkám a hobbim!!!

***

2. Amikor visszavonulót fújok magamnak, szeretem, ha békén hagynak. ...és úgy ellehetek a gondolataimmal, a kézműveskedéssel, filmmel, könyvvel, Bibliával, komótosan kavargatva a kávémat, teámat és hallgatni a tűz ropogását.

***

3. Kedvenc virágom a tulipán.

***

4. Szeretek a barátaim társaságában lenni, totál társasági lény vagyok. Ilyenkor az egészséges életmódról nem rizsáznék: bográcsos babgulyás, nyársalás - JÖHET!

***

5. Ha azt kérdeznék Tőlem: szeretnék-e fiatalabb lenni?

NEM!

Köszönöm Istenem, hogy mindent megcsinálhattam, amit meg akartam! Azt tanulhattam, azt dolgozhattam, lettek gyerekeim, kutyáim. Gyönyörű helyen élek! Megtanultam örülni a kevésnek, észrevenni a szépet.

...és bevallom nehezen értettem meg a hála éltető erejét! Ehhez idő kellett! ...a harag távol tartását! Ehhez pláne idő kellett! 

...és tele vagyok tervekkel!

***

6. Kedvenc sportom a kosárlabda! Zene füleimnek az a surranó, csapódó hang, ahogy a kosárlabda csont nélkül csapódik a gyűrűbe! 

***

7. Kedvenc játékom a tantestülettel a GYILKOSOZÁS!

Ó, Istenem! Egy jó kis terápiás gyilkosozás, amint könnyesre röhögjük a szemünket. A gyanú árnyéka belengi a termet, lehull a lepel a logikáról, a taktikáról. Egész más oldalról ismerhetjük meg egymást! 

(Aki nem ismeri a játékot, ne ijedjen meg, vér nem folyik! Ha kéritek, leírom a szabályt! Ez nem a kacsintós!)

KÖSZÖNÖM A DÍJAT!

Kiknek adom?

Agócs Írisznek, aki már a mi falunkban lakik ám!!!

Napsugaras Parókiánknak, köszönet a gyönyörű írásokért és zenéért! 

Nellinek, a tuti receptekért!

Kilikének, akinek nagyon szeretek bekukucskálni a fészkébe a fiókákra! Sokat tanultam Tőled a háláról! 

Marywolfnak, aki eltűnik a látókörömből és amikor felbukkan, annak mindig értelme van! 

Kattintsatok rájuk! Érdemes!

Erika