2011. december 31., szombat

2012. küszöbén topogva

Nehéz bejegyzést írni Szilveszter estéjén, úgy, hogy ne legyen közhelyes és valódi végiggondolása legyen annak, ami reális, ami lehetséges, ami kivitelezhető, ami már-már varázslat és csoda.

Ezért azt szedtem össze magamban, hogy mit szeretnék tenni ÉN, icipici bartoserika, miben szeretnék változni, előrelépni.
 A racionális mérleget megvonva nehéz év előtt állunk, én mégis

-szeretném, ha a közvetlen környezetemben minél több embernek adhatnék erőt, hitet, hogy fel lehet állni és ezerszer jobb egy gyertya mellett rántott levest enni valaki mellett, aki szeret, mint mindenünket eladni valami "valutaalapnak", valami "IMF"-nek, felélni, prédaként odadobni ükunokáink legnagyobb örökségét a hazánkat és annak természeti, épített és kulturális kincseit.

- jó lenne megnyerni a falunkban élőket, hogy kertjeiket megműveljék (mert az sok esetben egy plusz fizu!), visszatérjenek a falusi életvitelre, állattartásra, házi előállítású élelmiszerekre. Nemcsak gazdasági, hanem egészségügyi okokból is, hiszen tudnunk kell, hogy sok esetben a Nyugat szemete vár ránk a bevásárlóközpontokban.

- szeretném, ha bátrabban hagyatkoznék Isten sugallatára és el mernék távolodni attól, ami tanult és szerzett tudásom szerint reális, racionális. ...mert hiszem, hogy az élet ennél több!
Szabó Magda régen megírta az Abigélben, hogy a "csüggedés a hit csődje", jó lenne szavait nem elfelejteni akkor sem, amikor nehéz.

-bizalommal tekintek a jövő felé, remélem, hogy sok kisgyermek születik és az iskolánk jó és méltó bölcsője lesz a felnövekvő gyermekeinknek. (2011-ben Abaligeten 11 kisbaba született! Mi ennek nagyon örülünk!)

- remélem, hogy életkoromból adódóan végre sikerül megkülönböztetnem a lényegest a lényegtelentől! (Azért ezt már elvárnám magamtól, de nem mindig sikerül!)

- és Uram, ha megadnád nekem a hallgatás bölcsességét, ÓÓÓÓ, de megköszönném!

Kívánom Nektek, kedves blogos barátok, hogy tartson meg benneteket a jó Isten egészségben, közösségeiteket, családjaitokat békességben, őrizzétek szívetekben a jó reménységet, hogy egy szebb jövőért vívott küzdelemben győztesekként bonthassunk pezsgőt 2012 december 31-én!
Legyünk szorgalmasak, alázatosak!
A javítgatást ki-ki kezdje önmagán, legyen támasza a szomszédjának, nyújtsa kezét vélt riválisának!
Áldott 2012-t!
E.


Adjon Isten füvet, fát,
Teli pincét, kamarát.
Sok örömet e házba,
Boldogságot hazánkba!






2011. december 28., szerda

Hangséta a barlangban

Gábor mesélt már róla, hogy új programlehetőség várja a barlangba ellátogatókat, de a munkám miatt nem értem rá kipróbálni. Aztán egyszer csak kaptam egy sms-t, hogy 28-án vár, mert két órakor visznek be csoportot, belekóstolhatnék egy kicsit...
A csoportot előre engedtük túravezetővel, majd a utánuk indultunk 5-10 perc lemaradással. Mielőtt bementünk elmondta, hogy néma csendben menjünk végig, ahol ő megáll, ott valami  hangokat kell figyelnem (egyébként végig azt tettem!). Csak ha rosszul vagyok, akkor szólaljak meg, egyébként végig csend.
A barlang végéig az út kb. 10-15 percig tart, fantasztikus hanghatások: csöppenések, csurgások, suhogó, búgó hangok a repedéseken, nyílásokon beáramló levegő huzathangja, a patak loccsanása, csobogása. ...és az a minőségi csend, csak a természet finom neszei, semmi civilizált zaj.
Nagyon pihentető! 
Még a szunyókáló denevérektől sem ijedtem meg, pedig csapatostul aludtak a fejemtől balra 30-40 cm-re, sőt meg is mertem nézni őket. Ez kész csoda, mert minden ilyentől félek, ami csúszik, mászik, suhan, ugrik...

Szóval nem mondhatnám magam valami bátor vitéznek!
Ha jártatok már az abaligeti barlangban a végén nagyon hosszú lépcsősor vezet fel a csarnokba, ahol padok várják a pihenni vágyókat.
Az első meglepetésem az volt, hogy amikor felértem a lépcső tetejére alig kaptam levegőt, úgy éreztem megfulladok. Vagy túlöltöztem, vagy leépültem, egyébként is a barlangban mindig sokkal töményebb a levegő... 
Leültünk a padra és 30 perces befelé fordulás következett (nevezd relaxációnak, meditációnak vagy ahogy akarod), nagyon nehezen tudtam helyreállítani a normál légzésem ritmusát.  Teljes ellazultságban imádkoztam. Egy mozzanat billentett csak ki : az irhakesztyűmre vízcsepp esett és akkorát koppant a csendben, hogy összerezzentem. Egyébként az ellazulást elősegítő, különböző távolságokból hallható csip-csepp hangok kifejezettem megnyugtatóak!
Ezt követően ugyanúgy néma csendben jöttünk ki és miután kibújtunk a barlang kijáratán, utána beszéltünk az élményéről. Fantasztikus volt, stresszes, zaklatott életet élőknek, szorongóknak, nagy terhet hordozóknak kifejezetten ajánlanám... de bárkinek, aki a föld alatt, a hegy gyomrában is gyönyörködni szeretne Isten teremtett világában!
E.


Karácsonyi emlékek

Ami igazán jól sikerült:
*Huszonharmadika a sütés napja volt. Reggel időben keltem, hála érte Istennek sok erőt kaptam és egy levegővétellel négyféle sütemény elkészült! Ennyire flottul még nem mentek a dolgok, hiába a rutin és az évek!

*Időben elkészültem Szentestén mindennel, hat órakor már együtt vacsoráztunk. Soknak találtam a kisütött hal mennyiségét, de megoldódott minden... Volt, aki éjfélig háromszor vacsorázott, így nem kellett gondolkodnom mit, hogyan rakok el! 

*Tavaly a fiam nem volt itthon, külföldön volt, így az idén különösen örültem, hogy mindannyian együtt lehettünk. Hétfőn haza mentünk és részt vehettem a református istentiszteleten, amiért nagyon hálás vagyok, sokat kaptam az alkalomtól. Mellettem énekelt a fiam és mind együtt Úrvacsorázhattunk. Ritka ajándék ez nekünk! Hálás szívvel gondolok a lelkészünkre, aki valóban hivatásszerűen végzi a munkáját, feleségével együtt nagyon sokat dolgoznak azon, hogy a gyülekezet igazi közösséggé forrjon össze! Nemcsak mondja, hanem éli a Szentírást! 

*Nagyon jól sikerült a közös családi nagyebéd, ahol mit tagadjuk mindenki ki kellett engedje a nadrágszíjat, vagy a szoknya cipzárját. Szuper jó lett a hidegtálam, először csináltam sonkatekercset aszpikban. Jól esett besöpörni a dicséretet!

*Huszonhetedikén igazi, nagy pihenőnapot tartottam, nem kellett főznöm, kicsit kiürült a ház, elcsendesedhettem, olvastam, filmet néztem és kedvemre Szabó Magdázhattam!
Negyedszer olvasom Az ajtó című regényét, életemnek különböző szakaszaiban. Most van rám a legnagyobb hatással, olyan sorok fognak meg, amelyeket korábban észre sem vettem... Két nap alatt újra megnéztem az Abigélt. Ne kérdezzétek hányadszor! Huszadszor? Ötvenedszer?
Micsoda nagy alakítások és karakterek! Nem tudok betelni vele!

*Ma délután egy különleges barlangtúrára megyek.
Írok majd róla!
E.


Üzenet Marikának!
Marika! Ha hozol Svájcból marcipánt vevő vagyok két csomagra!
Puszilom a kislányokat és a szüleiket!
Erika

2011. december 23., péntek

Áldott karácsonyt!

Nagyon hálás vagyok, hogy sok minden történt velem az elmúlt napokban és sajnálom, hogy nem tudtam közzétenni:
a narancsos-marcipános bon-bon receptet 
Pofon egyszerű: durva reszelőn lereszeltem a marcipán masszát, hozzá ugyanannyi kekszpor, ízlés szerint porcukor. Ezt a szárazanyagot kifacsart narancs levével dolgoztam össze, majd golyókat formáztam. Étcsokoládéba megfürdettem, a tetejére szeletelt mandulát szórtam. Egyszerű és nagyon finom.
***
Olyan jó, hogy a gyerekkori barátnőimmel tudtam ebédelni és déltől folyamatosan estig együtt lehettünk. Mindent átbeszéltünk, nyűgöt, örömet, kihívást, élményt, ki hogy készült, mit vett-készített kinek! Utána végigsétáltunk az adventi vásáron, este beültünk egy kávézóba és úgy mentünk haza, hogy régen nem engedhettük már meg magunknak ezt a "linkóciskodást"!
Jó volt! 
***
23-án megsütöttem mindent! Hókiflit, linzert, mézeseket és a narancsos-marcipános golyókat készítettem. Nagyon várom az ünnepet, vigyáztam rá, hogy ne legyen "bizniszkarácsonyunk", sok mindent készítettem és minden nap egy órát lelki önmagammal és a jó Istennel voltam. Még csak kierőszakolnom sem kellett az egy órákat, kis szervezéssel "megteremtődött". Sokat jelentett nekem!

Áldott, szép karácsonyt kívánok Nektek! Legyen békesség és szeretet minden családban, lelki szemeinket pedig a mi Urunk érkezésére vessük, hogy méltó bölcső legyen a szívünk az Ő érkezéséhez!
Köszönöm a karácsonyköszöntő e-maileket!
E.

2011. december 17., szombat

Betlehemezés a Rácz-tanyán

Közhírré tétetik!
December 18-án (vasárnap) betlehemes előadást tartanak a Rácz-tanya istállójában az abaligeti Szent Mária Magdolna Gyakorló Általános Iskola tanulói.
Időpontok: de. 11 óra
                 du. 16 óra
A délutáni előadás után táncházzal várjuk a vendégeket!
Szeretettel hívunk és várunk mindenkit! 
E.
(A kép INNEN!)

Wass Albert: Karácsonyi versek II.

"Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!
Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!
Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!"

2011. december 10., szombat

Vásár 2011.

Kedves Zsuzsi!
A vásári portékákról meséljenek a fotók:
A lányok lekvárokat és csuhé angyalkákat árulnak.
Tündériek nem?
A nyolcadik osztályosok mozzarella sajtot daraboltak fűszerolajba, sok-sok fokhagymával, aszalt paradicsommal. Nagyon népszerű volt, ez a három maradt.
Mellette karácsonyi képeslapok láthatók.
Ajándékdobozok különböző méretekben kiváló minőségű félkemény kartonokból.
Jól fogyott a szappan, a végére egyetlen darab maradt.
Batikolt szatyrok és...
sálak, kendők.
Hajcsatok filcdísszel.
Nemezelt-gyöngyös nyakláncok.
Gyöngyös-filces karácsonyfadíszek.
A büfében hagymás zsíros kenyér és tea kapható. Minden elfogyott. 
A karácsonyi hangulatot gyertyafénnyel és karácsonyi zenével tetézzük. Egy laptopon folyamatosan vetítettük a Mikulásos és az adventi kézműves délután fotóit. Nagyon szeretik nézegetni a gyerekek. 
Jövő pénteken újra kipakolunk! 
Folyamatosan tanítjuk, hogy jobb adni, mint kapni.
Ennek koronája, hogy elkészültünk a cipős dobozokkal, csatlakozva a baptista szeretetszolgálat ajándékozó akciójához. 

E. 

2011. december 9., péntek

Szállást keres a család...

Törekszünk arra, hogy folyamatosan ápoljuk iskolánkban a már kialakított hagyományokat, de találjunk új utakat is, melyek által gazdagítani tudjuk tanítványainkat, bővíteni ismereteiket. 
Az idei év újdonsága a szállást keres a család...

Ma indultak hosszú útjukra, az első osztályosoknál találtak szállást. A tanteremben a gyerekek méltó helyet alakítanak ki fogadásukra és egész nap vigyáznak rájuk. A következő nap reggeli imádságán adják tovább a következő osztálynak. Kiszámoltuk, hogy az utolsó tanítási napra az aulába érkeznek, ahol a közös gyertyagyújtás, imádság és ajándékosztás a lezárása intézményes életünknek 2011-re.
A szállást kereső család képi megjelenítése Kormos Böbe tanárnő munkája, aki képzőművészetet tanít a gyerekeknek. Kifogyhatatlan ötleteivel, fantasztikus szakmai felkészültségével intézményünk meghatározó pedagógusa.

***

A karácsonyi vásárra szappant készítettem. Kicsit kézi, kicsit gyári...
...de az ujjlenyomatom mindegyiken rajta van.
Az illatát rózsa és orgona illatú olaj adja.


Nagyon kapós... már van megrendelői listám a jövő hétre!

Este adventi vásárunk lesz!
Képes beszámolót teszek fel róla.
Szép napot, lélekemelő adventi készülődést mindenkinek!
E.

2011. december 7., szerda

Zajlanak az események

I. felvonás
Kedden roráte volt! Nagyon sokan voltunk, talán még soha ennyien.
Virágtól hoztam az ötletet és a felnőttek kapták...
...hiszen Mikulás napja volt.


Nagyon örültek a felnőttek, pont úgy, mint a gyerekek! 

Az iskolába és az óvodába is megérkezett a Mikulás. A gyerekek dallal, versekkel köszöntötték, majd amikor elment megnéztük, hogy Gombóc Artúr milyen Mikulás volt a mesében...
 Miklós püspökről is szép történetben emlékeztünk meg.


Remek Mikulásunk volt: értett a gyerekek nyelvén, okosakat kérdezett tőlük és bővítette az ismereteiket. 
Köszönjünk, hogy nálunk jártál!


Csodálkozó óvodai aranypofák... beszédes arcok, kerek tekintetek.

II. felvonás
Kiosztottam az osztályomban a bónuszkártyákat.
Óriási ováció, fergeteges öröm.

Tartalma: 
PASSZ! - Nem készültem fel a felelésre, halasztok!
MOZI KÁRTYA - filmvetítés, süti, tea.
SZERETED A GOFFRIT? - Amerikai palacsinta kártya
TÁRSASJÁTÉK KÁRTYA
IRÁNY PÉCS! - Séta Pécsen kulturális programmal.
Ismerjük meg egymást! - fényképalbum nézegetés. (...mert én is voltam gyerek!)
MESÉLŐ DÉLUTÁN TEÁZÁSSAL
TUDSZ SAKKOZNI? - gyere, megtanítalak! 

Az ötletet tavaly Virágtól kaptam, óriási sikere volt. Az idén már várták, hatalmas ünnep volt a kiosztása. Jövő héten már IRÁNY PÉCS! programom van. 

III. felvonás
Képes beszámoló az adventi kézműves délutánról!

Készülnek a karkötők, nyakláncok! Gabikánál  dekorgumi nyomdával készült ajándéktasak látható!
Ő csinálta ám!

Fűzte apraja, nagyja...


Tökölgetős - bökögetős! - azaz tűnemezelt karácsonyfadíszek!


...mécsestartó anyunak!


Nagyon várjuk a közelgő ünnepet!


IV. felvonás
Tudtam, hogy valami készül...
Tegnap délután átmentem a sportudvaron a játszadozó gyerekek között.
Az egyik lány átkiabál a pálya túlsó oldaláról:
- Ancsi! Tényleg igaz, hogy az Erika néninek holnap születésnapja lesz!
Érkezett is rá a válasz:
-Fogd be a pofádat, Te hülye!
Mentem tovább, nem szóltam rá Ancsira. Bekapcsoltam a szelektív süket gombomat. Egyrészt tovább borzoltam volna a kedélyeket, másrészt egyértelmű volt számomra, hogy készül valamire a bandám és egyáltalán nem örülnek ennek a kikotyogásnak.
Mit kaptam?
- reggel cinkosan összekacsintó tekinteteket
- egy szépen váró osztályt, akik együtt énekelték Halász Judittal A NÓTÁT...
- saját készítésű üdvözlőlapokat, melyeken ilyen sorok voltak:
"Megtörtént néhány rossz jegy és jó jegy is. De a legjobb az az egészben, hogy Erika nénitől kaptam.
Kedves osztályfőnökömnek (Erikának)"
"Erős szeretet egy erős tanárnak"
(hanyatt fekve nyomom a konditeremben, a súlyzó két végén egy-egy szív!)
"Kívánom, hogy sokáig éljen!"
"Jó életet és kevés problémát kívánok magának."
Több képeslapon lerajzoltak a gyerekek és mindegyiken nevetek. A képek alapján úgy látom, el kellene mennem fodrászhoz.
...és az i-re a pont:
A gyerekek Laci bácsi segítségét kérték, hogy állítsa be nekik a Boldog születésnapot című dalt reggel. Az egyik kisgyerek megkérdezte tőle: - Laci bácsi nem tudja, hány éves Erika néni. Laci bácsi jó baráthoz és kollégához mérten válaszolt: - 28. Senki nem tiltakozott. Egyszer csak megszólalt az egyik kislány: - Laci bácsi! Azért ne mondja Erika néninek, nehogy megbántódjon, de többnek gondoltam. Kinéz vagy harmincnak! Így látnak bennünket Ők! Ha sokat nevetünk, derűvel éljük az életünket elég jól karbantartanak bennünket a gyerkőcök. Én például nagyon régen voltam 28 is és 30 is. De tulajdonképpen nekem nyolc!


... és ezt is TŐLÜK kaptam!
Köszönöm ezt a szép napot! (...és minden percet, amit veletek tölthetek!)
E.

V. felvonás
JÁTÉK VIRÁGNÁL!


Kép innen!  Ezek is VIRÁGOK! - jégvirágok!

Virág játékra hív bennünket! Nézzetek be hozzá! Érdemes!
Játék nélkül is érdemes! Hát még így!
E.