2011. október 29., szombat

Emlékeztünk

Szombaton nálunk volt iskola. 
Reggel hét órára mentem, mert készülődtünk a temetői sírcsokrokat megkötni és vártam az érkező gyerekeket, hogy vízbe tegyem a sok hozott virágjukat, ágaikat, őszi terméseiket. 
Évek óta hagyomány, hogy meglátogatjuk a temetőben azokat a sírokat, akik az egyház, a falu vagy az iskola életében értékteremtő, közösségépítő munkát végeztek, akiknek köszönhetjük a jelenünket, illetve a katonasírokat.


Fél kilencre végeztünk a csokrokkal és indultunk a temetőbe.


Csaba bácsi megrendítő és a gyerekek számára is érzékelhető példákkal igazolta, hogy miért fontos, hogy hálával, tisztelettel gondoljunk az őseinkre. 


Hiszen itt nyugszik az a pap, aki  lányokat, asszonyokat rejtett a pincéjében és egy arany órával váltotta meg a tisztességüket, becsületüket. 
Itt nyugszik az a tanító, aki mindkét gyermekét egészen kicsi babagyerekként vesztette el és mégis töretlen maradt a hite Istenben.

... és az a pap, akinek köszönhetjük a barlangot.


Minden helyszínen imádságot olvasott fel egy gyerek.



A katona sírokat már csütörtökön rendbe tették a gyerekek Csaba bácsival, melyre kirakott papíron önkéntesen jelentkezhettek a gyerekek. Virágot is ültettek minden sírra.
A gyerekekben a legnagyobb csodálkozást az váltotta ki, hogy Csaba bácsi azt mondta, aki ide el van temetve, mind fiatalabb volt őnála. ...pedig Csaba bácsi mindenki szerint nagyon fiatal. (Így tudják átélni az időt!)
Ezt követően minden osztály meglátogatja az osztályba járó gyerekek hozzátartozóinak a sírját. 
Amikor odaértünk egy sírhoz, a gyermek elmondta kinek a sírjánál állunk és ő hogyan emlékezik vissza rá.
Az én osztályomba két olyan kisgyerek jár, akinek nem él az édesapja...

Visszaemlékezések:
"Egy éves voltam, amikor meghalt apukám, nem emlékszem rá. De anyukám azt mondta, hogy nagyon szeretett." - megtelt könnyel a szeme.
"Az én papám nagyon vicces ember volt."
"A papámra még a szomszédok is azt mondták, hogy rendes ember volt."
"A faluban mindenki úgy szólította a Mamámat, hogy Maris néni. Aki kérte, annak megvarrta a ruháját."
Minden sírnál imádkoztunk.
A gyerekek megrendülten álltak, csendesek voltak. Csodálkoztak rajta, hogy milyen sok fiatal nyugszik a temetőben. Vigyáztak az elhagyatott sírokra, libasorban közlekedtek suttogva vagy némán. 
Másfél óra múlva minden ment tovább a suliban.
Olyan jók voltak, halkak, megilletődöttek...
E.

2011. október 27., csütörtök

Csend és elmélyülés

Mindkét fogalom megélése, tapasztalása ritka napjainkban, jótékony hatását azonban a legtöbben elismerik. 
A bennünket körülvevő zajos, villanós, rohanós világ nem táptalaja ezen jelenségeknek, mesterségesen kell keresni a helyet, a módot, ahol átélhetjük ezeket felnőttként vagy gyerekként.
Én felnőtt vagyok, megkeresem a módját, érzem, hogy szükségem van rá, de a gyermek ránk van utalva. Lehet, hogy érzi, hogy valami nem stimmel, feszült, fáj a feje a hangzavartól, elsírja magát, vagy agresszíven visszacsap, ha a legkisebb sérelem éri. ...de nem tudja mi az oka, nem tudja mi a pirula, nekünk kell segíteni abban, hogy idegrendszere, lelke megkapja ezeket a gyógyító vitaminokat.
Csend és elmélyülés. 
Többször írtam, hogy nagyon szeretem a művészeti területek összekulcsolódását, mert ezek az órák igazán alkalmasak ezek megélésére, megéltetésére.
Megismerkedtünk a tűfilccel. Megbeszéltük, hogy milyen sokféle vonalat húzhatunk, hogy nemcsak színezéssel lehet kitölteni valamit, hanem mindjárt látjátok hogy még hogyan...
A rajz órán őszi formákat felületdíszítéssel töltöttünk ki, motívumokat gyűjtöttünk hozzá.
A munka nagyon aprólékos, türelmet igényel, fejleszti a gyermek monotónia tűrését, jó lehetőség az elmélyülésre.
Közben Vivaldi szólt, nagyon halkan. Mi más mint a Négy évszak...



A képeken jól látható, az aprólékosság. A nagy egész formát kisebb szekciókra osztjuk és a különböző formák illetve a sötét-világos kontrasztja adja a szépségét. 

A rajzlap mindkét oldalát behajtottam, mint egy kis könyvet. Így kapták meg a papírt. A fülek külső részére végeztük az ujjgyakorlatokat. Kipróbáltuk a tollat és mintagyűjteményt készítettünk. Amikor megértették a feladatot, csak akkor nyitottuk szét a papírt. ...és a szétnyitott papír közepét látjátok a képeken. 

Ha azt szeretnéd, hogy élvezzék a gyerekek a csendet: 
*légy közöttük csendes, szokják meg, ha csendesen beszélsz hozzájuk, jobban kell figyelniük
*nem tudom elégszer írni, mosolyogj!, az arcod mindig azt üzenje, hogy de jó,hogy velük lehetsz
*miközben dolgozol velük, soha ne ülj le az íróasztalodhoz, sétálj közöttük és suttogva kommunikáljatok. Vigyázzátok meg azokat a pillanatokat, amikor csend van vagy háttérzene szól (csak minőségit vigyél be!)
*ahogy mászkálsz közöttük, folyamatosan kapjon pozitív megerősítést vagy olyan instrukciót, ami a munkájában továbblendíti. Észre kell venned, ha megfeneklett, nincs ötlete, a kínlódó unalom soha ne törhessen rá! 
*simogasd meg a fejét, vagy a vállát. Az érintésed segíteni fogja abban, hogy kilazuljanak az izmai, melyek a feszültségtől összeáll, ugyanúgy, ahogy Neked (válladban, hátadban, nyakadban!).

A csend "előállítása":
Ne úgy próbálj csendet teremteni, hogy hangosan kiabálod, hogy csend legyen, mert az reménytelen... sőt Te magad a feszültség fokozója vagy! 

Az egyik, amit alkalmazok, hogy ahogy belépek köszönök és mosolyogva, szép kihúzott testtartással megállok velük szemben! (Tudni szokták, mit akarok!)

A másik a Tükörjáték (remélem erről még nem írtam és nem szócséplés!). Megállsz velük szemben és elkezdesz csinálni egy mozdulatot: például váltva jobb és bal kezeddel böködöd az eget felfelé. Csinálni fogják, még nyüzsi lesz. Folytatod a bökögetést és mindeközben a jobb térdedet egyenletes ütemben felhúzod. (Csendesedni fognak, mert többfelé kell figyelnie!) Ha ehhez a fejedet is elkezded jobbra-balra billegtetni tuti csönd lesz, mert négy mozgást folyamatosan csinálni és követni, ahhoz már sok, hogy még beszélgessen is. 
Ezt a játékos gyakorlatot nagyon szeretik és sokfélét és vicceseket is találhattok ki!

A harmadik az osztályban olyan jelzőtáblák kihelyezése, amelyek a tanuláshoz nélkülözhetetlenül szükséges állapot megteremtését tanítja! Ilyen a CSEND tábla is, mely szimbolikával mutatja, nálam például egy mosolygós száj előtte egy ujjacskával, hogy mit kér a gyerekektől. Erre néha rámutatok, úgy, hogy a gondolatmenetemet nem szakítom meg, mégis értik, mit szeretnék.

A gyerekek mindig visszajelzik, hogy de jó volt. Elmúlik a fejfájás, megpihennek, töltődnek.
Érdemes hangsúlyt fektetnünk rá. 
E.

2011. október 25., kedd

Köszönjük!


...és megint csak köszönjük!


Hogy is tudnám megköszönni, hogy ott lehettem, hogy hallhattam, hogy láthattam.
Sebestyén Márta és barátai a pécsi Kodály Központban léptek fel, Liszt korának népi és társasági zenei világába vittek bennünket kirándulásra.
Egyszerre volt felemelő, megnyugtató, pihentető... hiszen Ő garancia az abszolút minőségre. A színpadon ott volt a tudás és az alázat, a közvetlenség és a méltóság, a nemes egyszerűség és szemet kápráztató szépség. 
... és ott volt Katika... az én is kis tanítványom, aki messziről ugrott a nyakamba.
A szép esti élményünkre ma tette fel a koronát.
Megkértem, hogy mesélje el az osztálytársainak, hol találkoztunk az este és mit láttunk.
Minden megmaradt neki, és csak mesélt, és mesélt. Ragyogott a szeme. Egész nap összekacsintottunk egy kicsit... hiszen együtt voltunk egy varázslaton.
E.

Ajánló

Tavaly ismerkedtem meg a Nemzeti Tankönyvkiadó Kerekedő esztendő (Baksa Brigittának köszönhetjük. Köszönjük!) kiegészítő füzetsorozatával. Sok örömöm, örömünk van benne, rendkívül jól használható. Kiváló néprajzi kalendárium, tartalmaz egyházi és népi ünnepeket, szokásokat, felidézi a korabeli vásárok hangulatát. Az ára is baráti, talán 400 Ft körül lehet. Valamennyi alsós osztályra elkészült. 


Nagyon hangulatos, sok kiegészítő tartalommal lehet órát tartani vele: edények gyűjtésétől és elnevezésétől, a népzenéig, nyelvtörőkig, régi mesterségek feldolgozásától, a népi hiedelemvilágig.
Mi például ebből ismertük meg a régi mesterségek közül a képmutogatót!
(Korunk már legfeljebb csak a képmutatót használja!)
Hej, pedig a régi jó képmutogatók... tudtak ám!
A történeteikhez színes képkockákat gyártottak és pálcával mutatták az események, történések folyamatát. Csakhogy nem mondták a tartalmat, hanem énekelték!
Rögtönzött, ott kitalált dallammal. 
Mi is ezt tettük, és megtanultunk dalolva mesélni.
Csuda klassz volt!
Olyan jó, hogy ilyen felszabadultnak láthattam őket, pillanatok alatt eltűntek a gátlások!
Azóta is kérik, hogy úgy mondjuk el az olvasmány tartalmát, mint a képmutogatók.
...és miért ne!
E.

2011. október 10., hétfő

Nyitott templomok éjszakája Abaligeten

Nem értem rá beszámolni róla, pedig megérdemelte volna az esemény...

Program: 
  • toronytúra a templomban
  • mise borkóstoló
  • bibliai ételkóstoló 
  • abaligeti templom totó
  • mini hangverseny: Magyari Éva (trombita), Oláh László (orgona) jóvoltából
Ez a Virág féle indiai lepény! Nagyon finom lett!




A bibliai ételkóstoló nagyon jól sikerült. Oroszlánrészben Sipos Edit érdeme, aki nagy odaadással szervezi ezeket az alkalmakat, a legapróbb részletekre is ügyelve. Én egy aprósággal járultam csak hozzá: a lepénykóstoláshoz elkészítettem a Virág által közzétett naan-t.
Kedves Virág!
Olyan sok dicséretet söpörtem be érte!
Köszi!
Edit ezt a könyvet használta:

Gyönyörű este volt: sokan voltunk (olyanok is, akik nem templomba járók), gyerekek, családok...
Minden szép eseménynek örülni kell, mert azt nem mi döntjük el kinek, mikor avatkozik be Isten az életébe...
Lehet, hogy éppen akkor és ott...
E. 

Illatpárnák

Kicsit tudtam barkácsolni a hétvégén és kigondolni, hogy az idei karácsonyi csomagba mi kerüljön.
Illatpárnákat készítettem levendula illattal.



Első olvasatra távoli még a karácsony. Mivel az időmet alaposan be kell osztanom és sokak szeretnének kézzel készített ajándékot kapni, időben el kell kezdenem.
Előre megvarrom a zsákocskákat, elkészítem a foltrátétes díszítést és a legvégére marad a kitömés (azért csak karácsony előtt tömöm levendulával, hogy az illat ne illanjon el! :o)
A hétvégi produktumoknak már van helye... van két Terim és egy jószívű Zsuzsim...
E.

2011. október 7., péntek

Adrikám, ne parázz!

Adrikám!
Az iskola és a tanítás nem egy stresszgóc és ne izgulj, hogy pont a Te fiad nem fogja megtanulni a szorzótáblát! Egyébként a felnőttekkel is lejátszatnám azt a játékot, amit néhány bejegyzéssel ezelőtt közreadtam, szerintem jót kacagnánk és máris nem éreznénk annyira nyeregbe magunkat...
Tudom, hogy sok könyv sorban tanítja a szorzótáblát, szerintem nem igazán jó. Szerintem a helyes - ha már az a modern, hogy ne verseltessük a gyerekeket, hanem logikai úton közelítsünk hozzá (én egyébként verseltetek is, nekem bevált!). Ha a logikai utat követjük akkor 1-es, 5-ös, 10-es szorzótáblával kezdeni, 2-es, 4-es, 8-assal folytatni, majd a 3,6,9 és én a végére hagyom a hetest. A legfontosabb, amit tudnia és felfognia kell a gyereknek, hogy a szorzás egy rövidített összeadás: 2+2+2=6  háromszor látom a kettőt = 3*2=6
Sokat rajzoltatok a gyerekekkel, karikáztatok pirossal, mert ebben az életkorban a saját maga által végzett tevékenykedés jobban bevésődik, mint a munkafüzetezés (SZERINTEM!). Munkafüzetezni én akkor szoktam, amikor látom, hogy fejben tiszta minden! Rakjátok ki koronggal, babbal, legoval, amid van. Mondjatok a látottakról számfeladatot, találjatok ki hozzá szöveget! Egyből hozzátanítom az osztó táblát is, nevezem bennfoglalásnak, részekre osztásnak, hogy ismerkedjen a kifejezésekkel, ugyanazt a tevékenységet, műveletet többféleképpen elnevezem.
Sok számsort mondunk és írunk, mindig, amelyik szorzótáblát vesszük. Osztállyal, egyénenként, akire rámutatok mondja a következő elemét: 2, 4, 6, 8.... csökkenőbe is: 20, 18, 16, 14 ... bevethető a babzsák is, használhatjátok a mérőszalagot, lépkedhettek növekvőben-csökkenőbe, hiszen a 2. osztályban úgyis 100-ig terjesztjük ki a számkört,  a gyerekekkel készített párkereső játék (készítsétek el otthon közösen a kártyát! Még jobb, mintha vennétek! Hidd el, amit ő rajzol meg, azt nem felejti el! Bármi lehet a képen torta gyertyával, fa almával, pillangó a virágon! stb) Játék közben is ki kelljen mondani hangosan!
Én mondatom a szorzótáblákat, becsempészve valamibe: veszünk egy nagy levegőt és a levegőt lassan kieresztve mondjuk a kettest - együtt mind! - meddig jutunk el egy levegővétellel - légzőgyakorlat és szorzótábla gyakorlás egyben. Mondjuk a szorzótáblát és páros eredménynél leguggolunk vagy nagyot tapsolunk - átmozgatás, felpezsdítés céljából. Mindig az aktuális, éppen tanult szorzótábla lógjon kint az íróasztalnál és maradjon fent amit vettek. Ne az elején az összes! Amit tanul, annak viszont a szorzó és osztó táblája is. Én addig nem megyek tovább egy-egy szorzótáblánál, amíg nem megy hiányos művelettel is: 3*valamennyi=6 vagy valamennyi : a 2 = 3 vagy valamennyi*2=14
A második osztályos matematika legnagyobb gerince a szorzás, egy tanév van rá! Nem kell idegeskedni, de nagyon be kell vésni! Sok játékkal, napi kérdezéssel, végigmondással! Oda-vissza.
Ha megtanítom a kettest és a négyest, megkeressük az összefüggéseket, majd később ebbe kapcsolódik a 8-as.  2+2+2+2=8   4*2=8
      4+4=8            2*4=8         Megállapítjuk, hogy a tényezők felcserélhetőek!
Képileg megjelenítjük!
Első kép: négy tortára rajzolunk két-két gyertyát!
Második kép: két tortára rajzolunk négy-négy gyertyát!
Használom a kifejezéseket itt is: szorzat, tényezők!
Tulajdonképpen az a sulykolás, hogy Te magad használod és nem mondod másképp! Az eredményt nemcsak eredménynek mondod, hanem az ismereteid szerinti valamennyi kifejezést előrántod az emlékeidből...

Lehetnek Furfangos Frigyes kérdéseid is jutalomért (Én a Zsebtévén nevelkedtem...):

  • Mennyi kettőnek a négyszerese?
  • Hányszor kettő az nyolc?
  • Melyik az a szám, amit megszorzok kettővel és nyolc lesz?
  • Melyik számban van meg a négy kétszer?
  • Melyik számot vágtam négy egyenlő részre, ha kettőt kaptam? (egyszer csak mond ki a négy egyenlő részre vágás után, hogy negyedeltem. Toldd be a mondatodba! Tudni fogja a fiad, hogy szinonimát használsz és bekerül még a tananyag előtt a szóhasználatába!) 
A gyerekek olyanok, mint a szivacs! Nem győzöm elégszer írni! A kedvüket nem szabad elvenni és nekünk jó kedéllyel kell hozzáállnunk a tanuláshoz! (Nem így: - Hát én nem tudom, Te mikorra fogod ezt megtanulni! ...vagy nyögve azt mondani, hogy na gyere, mondd azt a szorzótáblát! - ez bajos és kudarcra van ítélve!)
A végére egy vicc Adrikám, hogy ne csüggedj, hanem derülj egy jót és örülj minden feladatnak, kihívásnak, amire Isten méltónak talál! Puszillak: Erika

Pistikéék tanulják a szorzótáblát az iskolában. Másnap felelnek belőle. Felszólítja Pistikét a tanár néni.
- Tanár néni, kérem, a szöveg még nem annyira megy, de a dallamát már tudom. Lalalalaa lalalalaa.



Ui-ui! - mondta a kismalac. Adrikám! Sárosdi Virág blogján ezt még nézd meg! Én is kinyomtattam a napköziseknek! 

2011. október 6., csütörtök

Ünnepeltünk


„ Honvéd főtiszt 13,
Bátor férfi 13,
Hős katona 13,
Igaz ember 13.

Magyar mártír 13,

Erőt vett a rút halálon.
S erőt adott a magyarnak,
hogy bízzon a virradatban,
amely csak felvirradt.”

Nehéz megfogalmazni, hogy mit adhat egy kicsi gyermeknek egy olyan megemlékezés, amit nem tud mihez kötni, nincsenek háttérismeretei. Gyakran megfogalmazott kérdés és vélemény, hogy van-e értelme?
Szerintem igenis van!
Van értelme annak, hogy kirakjuk olyan bácsik fényképét a faliújságra, akikről azt meséli a tanító néni, hogy nagyon bátor emberek voltak, hogy a hazájukért az életüket áldozták fel. Hogy ők is apukák voltak, vagy valakinek a testvérei, esetleg valakinek a szomszédai, barátai ugyanúgy, ahogy nekik is vannak ilyen kapcsolataik, tapasztalataik a saját kis privát életükben. Megérezheti a gyermek a hangulatát, az emelkedettségét egy ünnepségnek és olyan dolgok kerülhetnek a látókörébe, amelyek nem kellékei a hétköznapoknak (fekete-fehér ünneplő ruha, ütemesen vert dob, gyertya, koszorú, nemzeti színű zászló). Sőt a Himnusz és a Szózat sem hangzik fel minden nap, így vigyáz állásban sem kell állni mindig. A picik tátott szájjal nézték, hogy a tanárnénik és tanárbácsik még énekelni is tudják ezeket. (A nagyobb gyerekek legjobb esetben is csak mormogtak valamit az orruk alatt - életkorukból adódóan!) 
Nyilván nem lehet olyan ünnepséget szervezni, ami egyszerre tud teljességet adni egy 6 éves és egy 14 éves gyereknek, de fontos, hogy mindenkinek tudjon nyújtani és adni valamit! 
Márpedig a hazafiságra nevelés karöltve az erkölcsi neveléssel fontos alapokat kell hogy rakjanak a felnövekvő nemzedékben!
Bennem mindig kérdés, hogy mi mai magyarok tudunk-e bármit felmutatni majd, amire érdemes lesz visszagondolni, tudunk-e összetartani, egymás mellett kiállni, vigasztalni, erőt adni, bátorítani...
...pedig meg sem kell érte halnunk! 
E.

2011. október 3., hétfő

KÖNYVTÁRI NAPOK

(Kép: osszefogas.kjmk.hu - ról)

Ez a hetünk az Országos Könyvtári Napok rendezvénysorozatával telik nálunk. Csatlakozott az iskolánk, sok értéket látunk és láttunk ebben a programban.
Hogy mi mit találtunk ki?
  • holnap nyílik a gyermekbibliai kiállításunk a falu könyvtárában
  • megtanulunk füzetet bekötni, csomagolni
  • bekukucskálunk a könyvkötészet tudományába
  • nyomozni fogunk a könyvtárban: színes kártyákon fel lehet venni "esetleírást" (ismertetőt egy adott könyvről) és a helyi könyvtárban nyomára kell akadjanak a gyerekek, ki kell nyomozzák, hogy az esetkártyához melyik könyv tartozik
  • a mai napon minden gyerek kézhez vette a pont- és matricagyűjtő igazolványát (Öt különböző feladattal lehet péntekig megtölteni: szépen olvasott hangosan valamelyik órán, vitt az óra anyagához kapcsolódó kiegészítő anyagot, szóban négyesre vagy ötösre felelt, megírta a fogalmazást arról, hogy miért szereti a könyveket, elment a héten a falu könyvtárába és kölcsönzött ki könyvet)
  • Biblia és mese olvasó nap lesz (magunkat beosztva egész nap olvasunk az iskolában és a helyi könyvtárban)
  • dramatikus játék és az ahhoz szükséges eszközök elkészítése (bábok, díszletek)

Mi így ünneplünk!
Ott, ahol Ti éltek, mivel telik ez a hét? Milyen programokat találtatok ki vagy találtak ki a gyerekeiteknek?
A megvalósításról hozok fényképes beszámolót!
Erika